Tizenhat magyar film a Tretyjakov-képtár műsorán: Moszkvában úgy gondolták, hogy a filmkép története is múzeumba való. Az első sorozatban a magyar film történetét mutatták be.
Aki az utóbbi időben elhaladt a moszkvai Tretyjakov-képtár mellett, bizonyára felfigyelt egy plakátra, amely arról tudósít, hogy a múzeumban moziterem kezdte meg működését. Nem pici filmklub, hanem egy igazi filmmúzeum vetítőgéppel, kis pódiummal és kétszáz férőhellyel. Voltak hasonló álmok nálunk is, hogy a mozgóképművészet kincseinek bemutatását jó lenne egy képtárhoz kapcsolni. Időről időre a Müpában vetítenek magyar filmeket, de külföldi filmek történeti sorozatát sehol sem kínálják nálunk.
Makszim Pavlovnak sikerült a csoda. A rendkívül felkészült és hihetetlenül lelkes filmtörténész, aki egy botrányos átszervezésig dolgozott a világhírű Eizenstein-kutató, Naum Klejman Filmmúzeum nevű intézetének csapatában, meg tudta győzni a Tretyjakov-képtár vezetőségét, hogy érdemes beindítani egy filmes „kiállítótermet". Az időzítés is jó volt, hiszen 2016 a filmművészet éve Oroszországban. Akárhogy is, zajlanak a programok, és úgy tűnik, a kezdeményezés igazolja életképességét.
A XX. század kis magyar filmtörténete című programba 16 játékfilm került be. Büszkék lehetünk, mert nagy gondot okozott, mi maradjon ki. Pavlov ragaszkodott a némafilmes időszak és a harmincas évek reprezentálásához is meg ahhoz, hogy egy rendező csak egy filmremekkel szerepelhet, és a korszakoknak is arányosan kellett megjelenniük. A feladatot nem lehetett tökéletesen megoldani. 
