Ismét Takács Imre az Iparművészeti élén
Miután Réthelyi Miklós miniszter a második jogerős bírósági ítélet alapján visszahelyezte főigazgatói székébe, Takács Imre sajtótájékoztatón jelentette be a fejleményeket és terveit. Az ígéret szerint ezen Szőcs Géza kulturális államtitkár is jelen lett volna, azonban mégsem jött el. Sajtófőnökétől a helyszínen mindössze annyit tudtunk meg: miniszterével akadt halaszthatatlan megbeszélni valója.
Az már nagyjából a várakozások szerint alakult, hogy távol maradt a tájékoztatótól Renner Zsuzsanna, a most leváltott eddigi főigazgató is, akiről a visszatért első számú vezető csupán annyit közölt: főmuzeológusi státuszban továbbra is a múzeum munkatársa marad, és szeretné segíteni a jövőjét, de hogy hol és mit fog csinálni, arról őt magát kell kérdezni. Az intézmény telefonközpontjában azt közölték, Renner nem elérhető, hosszabb szabadságra ment.
Ez a szokatlan főigazgatói vesszőfutás talán nem is három éve kezdődött, hanem korábban. Akkor, amikor Takács Imre még a Szépművészeti Múzeumban dolgozott, és az igen sikeres Luxemburgi Zsigmond kiállítás kurátora, programvezetője volt, amely megbízás alól fölmentették, mert a műtárgyak hazaszállítására a kelleténél jóval magasabb összegű szerződést kötött, továbbá fölrótták neki, hogy programvezetőként kettős díjazást vett föl.
Bár a szakember érdemben védekezett, de azt nem fogadták el, viszont föltehető, akkor romolhatott meg kapcsolata a Szépművészeti főigazgatójával, Baán Lászlóval. Legalábbis vannak, akik szerint Baán rossz véleménye is közrejátszhatott, hogy Takácsot - miután 2006 tavaszán Bozóki András miniszter kinevezte -, 2007 augusztus 31-én Hiller István váratlanul fölmentette. (Ezt Baán a sajtóban tagadta, de azt nem rejtette véka alá, hogy csak művészettörténészként tartja kiválónak Takácsot, vezetőként nem.) A fölmentés két minisztériumi vizsgálatra hivatkozik, amelyek részleteit utóbb a bíróságok is értékelték, ám ezeket a leváltott főigazgató mindeddig nem akarta nyilvánosságra hozni. Most megtette.
Röviden szólva adminisztratív hiányosságok és vezetői alkalmatlanság szerepel a vádak között, később pedig az, hogy „fedezet nélküli kötelezettségvállalást" tett, ami valóban súlyos vétség, ha igaz. A másodjára is lefolytatott bírói eljárás (az első visszahelyezte Takácsot, de Hiller miniszter rögtön újból fölmentette) azt állapította meg, hogy súlyos vétség nem történt, az adminisztratív hiányosságok pedig nem érték el a „lényegességi küszöböt", egyébként más múzeumokban is előfordulnak hasonlók és azokért még soha senkit nem mentettek föl. Nincs tehát valós oka Takács fölmentésének. „Megengedek magamnak egy erős kifejezést: a minisztérium eljárása koncepciós jelleget mutatott" - jegyezte meg tegnap a visszahelyezett főigazgató hozzátéve, a valós okokat nem ismeri, a fölröppent föltételezéseket bizonyítani nem lehet.
A főigazgató, aki eddig változatlanul az Iparművészetiben dolgozott főmuzeológusként, átfogó tervekről számolt be az elkövetkező évekre. Ezek között szerepel a régóta hiányolt állandó kiállítás fokozatos megvalósítása, szőnyegrestaurátor műhely létrehozása. Nagy időszaki tárlatokat szervezne hazai gyűjteményi forrásokból, amelyekkel a múzeum megjelenhetne a nemzetközi kulturális piacon. Olyan kiállítássorozatokat is szeretne, amelyek hazai egyházi kincsekből, magángyűjteményekből, márkákból, gyárak, manufaktúrák tárgyaiból állnának össze. Előre lépne a műtárgy-digitalizálásban és a korszerű fotóarchívum kialakításában. A tervezett időszaki kiállítások között említett egy vélhetően 2012-ben megvalósítható tárlatot a londoni Victoria and Albert Museum kincseiből. Szóba került az Iparművészeti épületének halaszthatatlan rekonstrukciója, amelynek meg kellene előznie az állandó kiállítások fölépítését. Annál inkább, mert az épület térszerkezetében is változtatásokra lenne szükség. Kérdésünkre, hogy milyen finanszírozási kilátások társulnak e tervekhez, annyit mondott, egyelőre nem tudja. Még a múzeum mostani gazdasági helyzetével sem volt ideje kellően megismerkedni. Az viszont biztos, hogy főigazgatói megbízatása jövő tavasszal lejár. A legtöbb idő a pereskedéssel ment el.
