Mint mondta, nagyon régóta folyik a vita a kulturális folyóiratokról, mondván, nem rentábilisak, nem tudják magukat hirdetésekből és előfizetőkből eltartani a piacon, az állam viszont egyre kevésbé kíván szerepet vállalni a fenntartásukban. Nagy Gabriella szerint meg kell érteniük a döntéshozóknak: a folyóiratok nélkülözhetetlen szellemi műhelyek, amelyek kortárs alkotóknak, fiatal tehetségeknek, készülő műveknek, formálódó gondolatoknak és aktuális vitáknak adnak teret, nélkülük – publikációs lehetőségek nélkül –
megfagy, elhal, de legalábbis asztalfiókba, szobák mélyére kényszerül a kultúra jelentős része.
Ezt kell elsősorban mérlegelniük azoknak, akik arról döntenek, a sokmilliárdos NKA-költségvetésből mennyit áldoznak ezeknek a műhelyeknek a legalább részbeni támogatására.
A főszerkesztő szerint másképp jelentkezik a probléma a nyomtatott havilapoknál, negyedéves periodikumoknál és a naponta frissülő, sokakat elérő online szerkesztőségeknél, de tény, hogy míg az eddigi támogatási rendszer ügyelt minden kulturális platform, szín megtartására, s elismerte a szakmai teljesítményt a kiemelt kategória bevezetésével és a tervezhető működést biztosító hároméves támogatás biztosításával, a mostani – megfelelő szétosztható keret hiányában – már egyik fontos funkciót sem tudja betölteni, a kuratóriumok minden jel szerinti erőfeszítései ellenére sem. Hozzáfűzte: az MMA szerepére a kialakult helyzetben külön oldalakat lehetne áldozni, ezt a maguk eszközeivel, elemző módon meg is teszik majd.
A Litera oldaláról nézve: meglepetten konstatálta, hogy az évek óta hallható, jogos szólamok ellenére, miszerint az online fórumoké a jövő, a döntéshozó kollégiumok mintha eltekintettek volna a ténytől, hogy 2016-ot írunk. A Literán egy év alatt másfél millió cikket olvasnak el a látogatók, és a legnagyobb közösségi oldalon lassan tízezer felhasználó követi a tevékenységüket – egy támogatási politika kialakításakor, függetlenül a rendelkezésre álló keret nagyságától, nem lenne baj figyelembe venni a kultúrafogyasztási szokásokat is.
Azon kérdésünkre, miszerint mit javasol ebben a helyzetben a veszteseknek, és mit a győzteseknek, mit csináljon, akinek kihúzták a lába alól a talajt, és lehet-e felelőssége azoknak, akik talpon tudtak maradni hatalmi segítséggel, Nagy Gabriella közölte: nincsenek vesztesek és győztesek, mert néhány kivételtől eltekintve
mindenki vesztes,
ki így, ki úgy. De persze más helyzetben van az, aki nem kapott támogatást, és más helyzetben, akinek részfinanszírozás jutott: a Litera a tavalyi költségvetése 40 százalékával vág neki a következő időszaknak. Az biztos, hogy ez a helyzet minden érintettet döntés elé állít: abbahagyja, vagy tovább küzd.
Szerinte hosszú távon kell gondolkozni. Az államnak igenis felelőssége a gondolkodás kisebb-nagyobb, különféle közös fórumainak fenntartása, mert az egy társadalom szellemi jólétének, mentális egészségének záloga, ha úgy tetszik. De a lapoknak meg kell találniuk a civil forrásokat és támogató partnereket, hogy felszámolják a mindenkori hatalomtól függést és kiszolgáltatottságot. Ez, úgy tűnik, elodázhatatlan, ezért mindenkinek azt javasolja, ezen dolgozzon.
Érdeklődésünkre, hogy mi a terv most a litera.hu portálnál, Nagy Gabriella elmondta: a Litera egyrészt nagy erőkkel keres más forrásokat, másrészt megújul. A mostaninál gazdaságosabban működtethető, korszerű felület készül el a terveik szerint őszre. Addig is megszabadulnak pár „nehezéktől”, néhány szolgáltatásjellegű rovatukat lekapcsolják, mert aránytalanul sok erőforrást igényelnek.
Megkerestük Podmaniczky Szilárdot, a Librarius.hu alapítóját, aki arra a kérdésre, hogy piaci körülmények között, minimális pályázati források mellett működtethető-e print vagy online irodalmi folyóirat, azt válaszolta: szerinte működtethető, de nem olyan formában, amilyenben ma a print és online folyóiratok működnek. Ehhez a kulturális piac részeként kell definiálni a lapokat.
– Ma mindenki kizárólag támogatás-alapon fogalmazza meg magát, és elvárja, hogy fenntartsák. De ebben a fő fenntartó, az NKA is hibás. Statikus pályázati rendszert működtet, és nem dinamikusat, nem motivál a piaci orientálódásra – fogalmazott.
Szerinte egy dinamikus pályázati rendszerben mérhető teljesítmény alapján is adnak normatív támogatást. Teljesítmény lehet az eladott példányszám, a kiadásokhoz mért bevételi részarány, online a látogatók száma, stb. Normatív esetben minimálisra csökkenthető a kuratóriumi tagok korrupt ítélkezése, mert csak a rendszer megfelelő működését kell felügyelni. Nem fordulhatna elő, mint ami tavaly ősszel, hogy a szakkollégium vezetőjének magán Facebook-oldalán lehetett értesülni a maradványpénzekből elérhető támogatásról.
Podmaniczky úgy látja: ma az irodalom, a könyvkiadás jórészt piaci alapon működik, mert ott megvoltak a gazdasági kényszerítő erők, ám az irodalmi lapok nagyjából piaci tét nélkül működtek, és ez a kiszolgáltatott helyzet hosszú évek óta magában hordozta a mostani bebukást.
Akit egy tollvonással tönkre lehet tenni, az számítson rá, hogy meg is teszik vele
– mondta.
A bebukott irodalmi lapok forrásmegszűnésének az lehet a nyertese, aki most megpróbál a piaci működés felé fordulni, a vesztese pedig az, akit támogat az NKA politikai korrupciótól vezérelt rendszere, mert ő továbbra is megszüntethető adminisztratív eszközökkel.
Piaci szemlélettel öt év alatt sikerült a Librarius.hu-t önfenntartóvá tenni, de amiért mégis szükségük lenne állami támogatásra – kizárólag jól átlátható, normatív rendszerben –, hogy új utakat nyissanak tartalmi és programozói fejlesztésekben. A lapok piaci alapú létezésének másik fontos feltétele, amit egyetlen kormány sem vitt át, olyan adójogi környezet megteremtése, ami lehetővé teszi, hogy gazdasági társaságok adókedvezmény mellett támogassák az általuk felvállalható minőséget produkáló lapokat. Ma az irodalmi lapok nem részei a kulturális piacnak, ezért a közéletnek sem – közölte.
A Revizor kritikai portál vezetője, Csáki Judit így jellemezte az NKA döntését: „hozzá nem értés, pökhendi dilettantizmus, szakmai ostobaság, csipetnyi politikai elfogultsággal fűszerezve”. Mint mondta, megszüntették a folyóirat-kollégiumot, a kiemelt folyóiratok hároméves támogatását, majd ez utóbbinak az összegét ki is vették a folyóiratbüdzséből. Ráadásul az MMA rátelepedése az NKA-ra – az eleve kudarcra ítélt kulturális elitcsere agresszív szándékával – széleskörű és visszafordíthatatlan pusztítást okoz.
Csáki szerint azonban nem szabad feladni – hiszen ez az egyik cél. A legtöbb print lapnál van még tartalék az online-ra való áttérésben és egyéb racionalizálásban. Mint fogalmazott, kitartóan keresgélni kell a kis és nagyobb támogatókat, szponzorokat, kampányolni kell. A győzteseknek szerinte szolidaritást kellene mutatniuk, habár tudja, nem fognak.
Arra a kérdésre, hogy a Revizornál mire készülnek, Csáki Judit közölte: az olvasókhoz fordulnak, hiszen már kilencedik éve működnek, vannak olvasóik, és a számuk emelkedik. Hozzátette: nem nyugszanak bele abba az ostoba helyzetbe, hogy nincs olyan kollégium az NKA-nál, ahová egy vegyes profilú lap pályázhatna, ezért leveleket ír a „hatalmasságoknak”, közben keresik a támogatókat, s őket is keresik segítőkész emberek és cégek. Közölte: „meg fogunk maradni, az elhallgatás szívességét nem tesszük meg senkinek”.
