A Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet (MMK) feladata az akadémia akkori, a Pestisracok.hu-nak adott tájékoztatása szerint „egyebek mellett a művészet befogadásával, értelmezésével összefüggő folyamatok, hatások kutatása” lesz, ezenkívül „a kritikaelmélet, a kortárs kultúra aktuális jelenségeinek vizsgálata a művészeti, például a kurátori gyakorlatban, valamint hogy elősegítse a kritikai gondolkodást, a szakmai párbeszédet, továbbá elméleti-kutatási kérdésekben koordináló intézményként működjön együtt oktatási és művészeti szervezetekkel”.
A meglehetősen általános, kevéssé körvonalazott kutatási célok nem tűnnek hiánypótlónak, ezekkel a kérdésekkel foglalkoznak a magyar művészettudomány egyetemi és akadémiai intézményei, felmerült tehát a kérdés, mi indokolja az MMA saját kutatóintézetének megszületését, különös tekintettel arra, hogy – szemben a Magyar Tudományos Akadémiával – nem tudományos, hanem művészeti köztestület.
Az akadémiai-egyetemi intézményrendszerrel párhuzamosan működő intézet felállítását azért is övezte némi bizalmatlanság, mert egyesek szerint fennáll a veszélye annak, hogy amolyan hivatalos-állami művészetkutató tevékenységet fog folytatni, kész lehet ideológiai elvárások kiszolgálására vagy megfogalmazására. Hasonló aggályok merültek fel sok szakemberben a Miniszterelnökség alá tartozó, nemrég alapított tudományos intézetek, a számos nagy botrányt kavaró kijelentésével elhíresült Szakály Sándor által vezetett Veritas Történettudományi Intézet, valamint a Magyar Nyelvstratégiai Intézet ügyében is.
Az MMA esetében részben igazolhatja az aggodalmakat az Alkotmánybíróság májusi határozata is, amely szerint az előző ciklusban született, az MMA-t köztestületté nyilvánító törvény nem felel meg mindenben a művészeti szabadságot garantáló állami semlegesség és pluralizmus alkotmányos előírásának, vagyis az akadémia világnézeti elfogulatlansága nem garantált. Ezen az állapoton az MMA nem kívánt sem törvénymódosítás kezdeményezésével, sem alapszabály-módosítással változtatni, és az sem növelte a világnézeti semlegességébe vetett hitet, amikor májusban az MMA Aranyérmével tüntették ki többek között „a nemzeti média támogatásáért és közéleti tevékenységéért” Széles Gábor nagyvállalkozót.
Lapunk érdeklődésére a kutatóintézet célját illetően Fekete György leszögezte, hogy az MMA-ról szóló törvény a szervezet „közfeladatai között sorolja fel a – többi között – művészeti tárgyú tudományos tevékenységek segítését”, és álláspontja szerint szükség is van egy olyan kutatóintézetre, amely vizsgálja a kortárs művészeti irányzatokat, „ezek egymásra hatását, valamint társadalmi vonatkozásaikat”, annak ellenére is, hogy számos ilyen intézmény működik már.
Ebből a leírásból talán még a tavalyinál is kevésbé derül ki világosan a kutatóintézet profilja, tehát továbbra sem látni az MMK szerepét a művészettel foglalkozó tudományos kutatás intézményei között.
Konkrétum viszont, hogy a nyár elején, rendes májusi közgyűlésüket követően, kiírták a – legfeljebb öt évre szóló – igazgatói pályázatot az intézet vezetésére. Ebből kiderül, hogy az igazgató személyéről a végső döntést egy személyben Fekete György hozhatja meg, és ő dönthet az esetleges elbocsátásáról is, s ha úgy gondolja, a fizetését is ő állapíthatja meg. Az általa összehívott négytagú bizottság rangsorolja ugyan a jelentkezőket, de ezt Fekete, ha kívánja, minden további nélkül felülbírálhatja.
A jelentkezés követelményei – tekintetbe véve, hogy egy tudományos kutatóközpont vezetéséről van szó – meglepően kevéssé tűntek szigorúnak. Csak a legalacsonyabb tudományos fokozat, a PhD meglétét írják elő – e nélkül hosszabb távon még egyetemi oktató sem lehet valaki –, és két, legalább középfokú, C típusú nyelvvizsgáét, amely jelenleg eleve feltétele a PhD-fokozat megszerzésének. Mindössze „előnyt jelent” a vezetői gyakorlat vagy az egyetemi oktatói tapasztalat.
Azt a kérdést, hogy nem veszélyezteti-e az intézet kutatási szabadságát, tudományos önállóságát Fekete korlátlan kinevezési és felmentési jogköre, azzal zárta rövidre, hogy „a pályázat kiírása a vonatkozó jogszabályi rendelkezések előírásainak megfelelően történt, annak tartalmáról az MMA elnöksége döntött”, az általa kiválasztott négyfős bizottság tagjai pedig „tudományos fokozattal rendelkeznek, közülük három habitált egyetemi tanár”. A pályázati kiírásban pedig csak „a minimális követelmények” szerepelnek, a magasabb képzettséget, komolyabb szakmai vagy vezetői gyakorlatot természetesen számításba kell venni az elbírálás során.
A pályázatra annak ellenére is, hogy felettébb szélesre tárta a kapukat, mindössze két jelentkezés érkezett, de egyiket sem találták megfelelőnek, ezért az eljárás eredménytelenül végződött, és a következő pályázati fordulót még nem is hirdette meg az MMA.
De nemcsak igazgatója és kellően körvonalazott kutatási tevékenysége nincs a tervbe vett intézetnek, egyelőre szervezeti felépítése és munkatársai sincsenek, mert „gyakorlati tevékenységét még nem kezdte meg, a munkaszervezet kialakítása is a vezető feladata lesz”. Az idő sürgeti, ugyanis az előzetes tervekben az szerepelt, hogy az MMK az idei év utolsó harmadában kezdi meg működését.
Költségvetése mindenesetre már van a központnak: az idén 109 milliót áldoz a működtetésére az akadémia.
Kétkedő szurkoló
György Péter, az ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Tanszékének vezetője nem gondolja azt, hogy önmagában probléma lenne, ha egy újabb művészettudományi kutatóintézet alakul, mint mondja, drukkolna egy színvonalas intézmény létrejöttének, csak egyelőre úgy látja, hogy az MMA nem képes ilyet létrehozni, mert nem áll a rendelkezésére megfelelő szellemi kapacitás. Ilyesmivel foglalkozó tagjainak jelentős többsége ugyanis nem folytat nemzetközileg is értékelhető tudományos elméleti tevékenységet, ezért bár az intézményalapítás legalitása kétségbevonhatatlan, legitimitását alighanem nehéz lesz kiküzdenie.
