Eszenyi Enikő szilveszter előtt jelezte a sajtónak: nem érkezett meg időben a beígért a társaságiadó-jóváírással járó mecenatúra egy része, veszélybe sodorva a Vígszínházat. A probléma részben megoldódott, mi viszont megnéztük, mit is jelent a tao az előadó-művészeti műhelyeknek, és ez hogyan változott január elsejétől.
2009-ben tette lehetővé a kormány, hogy a kultúra finanszírozásának kiegészítő forrásaként a cégek adókedvezmény fejében a fizetendő adójuk egy részét kulturális intézményeknek ajánlják fel. A felajánlott társasági és osztalékadót (tao) az intézmények a jegybevételük legfeljebb nettó nyolcvan százalékáig vehetik igénybe. A cégeknek az egyik lehetőség, hogy befizetik az adójukat vagy annak egy részét előadó-művészeti műhelyeknek adják, támogatva azokat – tehát nem vállalnak áldozatot.
A Budapesti Operettszínház sikerelőadása a Rómeó és Júlia, Szinetár Dórával és Dolhai Attilával a főszerepben Németh György / MTI |
Ez a konstrukció kiegészítő támogatásnak indult, azt ígérve, hogy az állam ezzel párhuzamosan nem csökkenti az állami finanszírozást. Az ígéret nem valósult meg, a Fidesz-kormány 2011-ben a nagyobb taobevételre számító intézményektől többet, a kisebbektől kevesebbet vont el, arra hivatkozva, hogy végső soron ez is állami támogatás. A kulturális intézmények finanszírozását jelentősen befolyásolja az is, hogy az Orbán-kormány kiterjesztette a tao rendszerét a sportra is, és az elmúlt időszak azt bizonyítja, hogy a sport vonzóbb taocélpont, mint a kultúra, vagyis kevesebb pénz érkezik kulturális területre.