A kivételek többnyire pedig szórakoztatóbb és emészthetőbb művek esetében valósulnak meg, ilyen volt például az argentin Eszeveszett mesék. Az iráni nagymester műve azonban távol áll minden olyasmitől, amiről manapság azt gondoljuk, hogy zsánerszerű és – divatos szóval élve – szórakoztató. Tehát már csak ezért is fontos kimondani: Panahi filmjének mozis terjesztése több mint kulturális misszió.

A Taxi Teherán titokban forgatott film. Jafar Panahi nem tehet arról, hogy „kompromisszumos” művet kellett készítenie. A filmrendező, akit A fehér léggömb, A tükör, A kör és a Pályán kívül című művei világhírűvé tettek, Iránban nem túl népszerű a kormány szemében. Művészetét Nyugaton nagyra tartják, hazájában ugyanezért Irán-ellenes propaganda terjesztése vádjával 2010-ben letartóztatták, börtönben zárták.

Teherán egy taxis filmrendező szemével porttv.hu

Végül kiengedték, ám húsz évre eltiltották a filmezéstől. Továbbá nem hagyhatja el az országot sem – azaz elvileg gyógykezelésre igen, de filmfesztiválra nem utazhat el, így a Berlinalén sem volt ott. Így lett a világ egyik legfontosabb képírójából taxisofőr, akinek kénytelen-kelletlen a saját élete vált a filmje egyik fő cselekményévé.

Ez a bizarr állapot teremtette meg azt a szituációt, hogy a művész legalább olyan fontos, mint az alkotása. A Taxi Teherán helyzetjelentés Panahi részéről, mely egyben újabb fontos látlelet Iránról és az iszlám világról. Arról, hogy a nyugati filmek be vannak tiltva, és Teheránban szépen meg lehet élni DVD-n illegálisan terjesztett művészfilmekből. Illetve hogy a nők helyzete továbbra is alárendelt viszonyban van a férfiakéval szemben. Illetve hogy van a börtönnél is rosszabb: amikor újra kiengednek, de elhallgattatnak. Persze vannak renitensek, Panahival az élen.

Ami zseniális, hogy a Taxi Teherán esetében nem igazán lehet eldönteni, hogy megírt és rendezett filmről van szó, vagy a valóságot dokumentálta Panahi. Egyes taxiutasok esetében ember legyen a talpán, aki megmondja, hogy színészek vagy az utca emberei „játszanak” a vásznon. Ebben pedig most a stáblista sem segíthet, merthogy – érhető okokból – az nincs, fogalmunk sincs, hányan és kik segítették a betiltott rendező munkáját.

Miközben egy dolog biztos: Panahi unokahúga lett a rendező szócsöve. Ő mondja ki az abszurd dolgokat. Hogy az iskolában azt tanítják neki, hogyan kell „forgalmazható” filmet készíteni. Panahi csak forgatja a szemét, felháborodik magában, de nincs szükség arra, hogy magyarázzon. A lány pedig megpróbál filmet forgatni (klasszikus film a filmben szituáció) egy utcán élő kisfiúval. De hamar rájön, hogy a decens mozit nem lehet az utcán rögzíteni. A valóság felülírja a hazugságot és a propagandát.