Hüje aki elolvasa

Egyre kevesebben írnak kézzel, így végszükség esetén ott a jó öreg szövegellenőrző program. Abban a korban, amikor néhány kattintással minden tisztázható, nem kell feltétlenül fejben tartani, amire amúgy nincs szükség – vallja a nyelvtanár. Úgy látja: a helyesírás kicsit olyan, mint a készségtárgyak: vannak, akiket hiába gyötörnek velük, akkor sem fog menni nekik a Már minálunk babám, a lólengés vagy a csendéletfestés.

Az ly helyesírásunk neuralgikus pontja, eltörlésének ötlete hitvitát okozna. Képünk a Magyar Nyelv Múzeumában készült, Széphalmon Kuczogi Szilvia

Évtizedekig (ha nem évszázadig) büntettek az osztályzással egészen kiváló képességű gyerekeket is, mert egyszerűen nem állt rá az agyuk a központozásra, az egybeírás-különírásra vagy az igekötők helyes használatára. A magyartanár szerint

elegendő, ha a gyerek helyesírása mindenki számára érthető, értelmezhető, nem kell tűpontosnak lennie. A tartalom az, ami igazán fontos.

Sík Eszter szerint az Akadémiának végre vennie kéne egy nagy levegőt, és a csiszolgatás helyett neki kellene ugrania egy nagy reformnak, amelynek köszönhetően a szabályrendszer egyszerűbbé és követhetőbbé válna – túl sok és túl bonyolult a regula. Itt a földrajzi nevek írását, az egybeírás-különírást említette.

Fontos viszont a helyesírást tanítani, sokat gyakoroltatni – persze érdekesen, vonzóan; fontos, hogy a hibákat a tanító/tanár folyton jelezze, javítsa, hiszen a rosszul rögzült írásmód később nagyon nehezen korrigálható. A gyakoroltatás – ahogy a zenetanulásban vagy a sportban –bejáratja a megfelelő idegpályákat, automatikussá tesz alapvető mechanizmusokat; ha nincs türelmes és lehetőleg motiváló gyakoroltatás, marad az állandó bizonytalanságérzés, idegenkedés az írásos formáktól.

Az érthetőség nem sérülhet Garisa H. Zsolt, Varga „Zerge” Zoltán

A számonkérés elmaradása pedig egy olyan világban, amely állandóan mér és számon kér, nagyon rossz üzenetet hordozna a diák számára: érdektelen és értéktelen területté minősítené a helyesírást, olyasmivé, amivel nem kell foglalkoznia. Természetesen nem az osztályzással büntetésről van szó, nem a nádpálca-suhogtató szigorkodásról – reagált a felvetésekre Tamás Ferenc, a Magyartanárok Egyesületének alelnöke, gyakorló magyartanár.

Felhívta a figyelmet: a helyesírási reformot a nyelvészszakmából is sokan sürgetik, előkészítő munkák is zajlottak, zajlanak. Valóban igaz, hogy számos szabály túlbonyolított, az értelmes egyszerűsítésre megérett az idő. Nyilván komoly szakmai vitákban kiforrott konszenzus kellene – mondta, hozzátéve: az ly/j dilemma a magyar helyesírás egyik legneuralgikusabb pontja. Bizonyos, hogy az ly kiiktatásának esetleges terve élesen megosztaná a társadalmat, és a csatazaj ártana az értelmes, érvelő dialógusnak.

Egyébként a szövegellenőrző programok jól hasznosíthatók a helyesírás fejlesztésére. Ezt érdemes lenne az iskoláknak (és a szülőknek) tudatosan és módszeresen kihasználniuk – mutatott rá az alelnök.