A nemzetközi botránykavarók tájékozatlanságát mutatja egyrészt, hogy a magyarországi szélsőjobb nemhogy nem iszlámellenes, de jó kapcsolatokat ápol muszlim államokkal – másrészt pedig, hogy egy még meg sem jelent könyv körül verik a palávert. Mindenesetre a kiadó igazgatója, Nyáry Krisztián az AFP hírügynökségnek nyilatkozva azt mondta, nagyot hibázik, aki iszlámellenes és szélsőjobboldali üzenetnek tekinti a nikábos Mona Lisát.
Houellebecq magyar fordítója, Tótfalusi Ágnes a Népszabadságnak elmondta: maga a szöveg sem vádolható iszlámellenességgel. A Behódolás érzékeny pillanatban, a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni merénylet napján jelent meg Franciaországban, az író egy időre le is állíttatta a regény promócióját, vidékre utazott, a kiadó irodáit pedig kiürítették, így adja magát a kérdés: mekkora nyomás nehezedik ilyenkor a fordítóra?
– Az én olvasatomban az iszlám csak egy metafora ebben a regényben. A Behódolás sokkal inkább szól a hatalmi mechanizmusokról, a politikai pártok egymáshoz való viszonyáról, összeállásukról, szétválásukról és a korrupcióról, mintsem vallási kérdésekről – így Tótfalusi Ágnes. A keretsztori szerint Franciaországban egy mérsékelt muzulmán párt kerül hatalomra, amely oktatási, viseleti reformokat vezet be, a társadalom pedig lassan elfogadja ezeket a változtatásokat, engedelmesen behódol, miközben a főhősre egyre inkább félelem nehezedik ennek nyomán.
S hogy hol áll a Behódolás a houellebecq-i életműben, miben hoz újat a szerző regényeit ismerők és kedvelők számára? Tótfalusi Ágnes szerint a korábbiakhoz képest ebben a művében sokkal intenzívebben foglalkozik a szerző társadalmi kérdésekkel, szomorú, negatív, beletörődő, de pontos képet festve Franciaországról. Mivel azonban, mint említettük, a hatalom működéséről beszél leginkább a Behódolás, annak sem kell keseregnie, aki nincs otthon a francia belpolitikában, és nem ismeri fel a párbeszédekben felbukkanó alakokban az ottani közélet kulcsfiguráit.
|
Az ominózus kép
Magvető Könyvkiadó |
Korábbi, nyers könyveihez, de még a finomra hangolt A térkép és a táj című regényéhez képest is fontosabb szerepet szán a szerző a líraiságnak, szívfájdítóan ír a férfiúi magányról, beletörődésről, az öregedésről és a szerelemről. Bár a fordító szerint a francia íróról kialakult kép, miszerint cinikus volna és kíméletlen, egyáltalán nem korrelál sem a valósággal, sem a műveivel. – Érzékeny, félénk, visszahúzódó ember. Olyan, mint egy virág, amely becsukódik, ha hozzáérsz – mondja a fordító. És hát: Michel Houellebecq továbbra is félelmetesen okos. Egy-egy félmondattal többet képes elmondani, mint mások egy komplett regénnyel…
