A XX. század legnagyobb magyar traumáinak közös feldolgozásához kínál lehetőséget és különös keretet a budapesti értelmiségi fiatalok által gründolt Közös Halmaz Alapítvány minap beindított projektje. A „nyissunk a múltra, hogy legyen jövőnk!” mottóval futó, közösségi finanszírozású kezdeményezés rendhagyó nyílt színi kiállítással indul, várhatóan ősszel.
Ha ma Magyarországon történelmi-politikai diskurzusba keverednek egymással az emberek, a napi gyakorlat az, hogy a felek mindenekelőtt megpróbálják egymást meggyőzni, hogy az ő fájdalmuk, problémájuk a nagyobb.
 |
| Fotó: Szabó Miklós / Népszabadság |
Folyamatos a verseny, amely arról szól, hogy kinek a sérelme fájóbb, és a vitákat olykor egészen mélyen átitatja a gyűlölet – vázolta a projekt kiindulópontját a Közös Halmaz Alapítvány kuratóriumát elnöklő Gárdos Tamás. Pedig attól, hogy valakinek a rokonai a holokauszt áldozatai lettek, még bőven lehetséges, hogy mélyen át tudja érezni a trianoni veszteséget is, és egy '56 után kivégzett mártír gyerekének sem kell feltétlenül megvetnie azt, aki jól érezte magát a gulyáskommunizmusban. Az lenne az eszményi állapot, ha indulatok és kirekesztés nélkül tudnánk beszélni a mégiscsak közös múltról, anélkül, hogy meg akarnánk győzni egymást egymás igazáról. Bőven elég volna, ha csak megértenénk a másikat – tette hozzá.
