Tavaly már lassú emelkedést tapasztalhattunk, de máig sem születtek meg a beígért, félmilliós nézettséget hozó új, csodálatos zsánerművek. A hároméves szünet következményeinek eltüntetése további hosszú évekbe telhet. Különösen, hogy a forgalmazás támogatása megoldatlan. A piacon az amerikai (hollywoodi) művek piaci részesedése mintegy 90 százalékos volt tavaly. Az európai mozi összességében épphogy csak eléri a kilenc százalékot. Ilyen „együgyű” nézői szokások csak Bulgáriában vannak, még az évekkel ezelőtt rossz példaként felhozott Románia adatai is egészségesebbek.
A magyar és európai filmek iránti érdektelenségre a Vajna-féle reformok is ráerősítettek, mivel a kormánybiztos a moziüzemeltetést és filmterjesztést üzleti tevékenységnek tartja, s a filmalap feladatai közé nem került be ezek támogatása. Igaz, az Emberi Erőforrások Minisztériuma évente egyszer kiír egy art filmes és mozis pályázatot, de a korábbiakhoz képest aprópénzeket osztanak. Így a szerzői művek terjesztőinek és a művészmoziknak a lehetőségei igencsak beszűkültek. A hagyományos filmszínházak elkezdtek kommersz műveket játszani, a forgalmazók pedig szinte csak olyan műveket terjesztenek, melyekre van EU-s támogatás.
A legismertebbet elfelejtették
Noha a magyar játékfilmesek zöme már pályázott az MNF-nél, a Magyar Filmművészek Szövetségének elnöke, Tarr Béla inkább bezárta a produkciós cégét (TT Filmműhely), és egyfajta önkéntes száműzetésbe vonult Szarajevóba, ahol világsztárokkal együtt filmes iskolát alapított.
A kétségtelenül legismertebb magyar filmművészt ráadásul első körben elfelejtették meghívni az újonnan alapított Magyar Filmakadémia soraiba.
Így a világ filmművészetének csak egy bizonyos szegmense jut el a magyar nézőkhöz. A filmkultúra és a filmélet további részei is válságba kerültek. A támogatások megszűnésével kvázi eltűnt a szakkönyvkiadás, s a komoly filmes folyóiratok zöme. A filmkultúra ilyetén negligálása abszolút szembemegy az uniós elvekkel, melyek elsősorban a hazai és az európai filmek jelenlétének erősítését tűzték ki célul. Magyarországon a legtöbb pénz az itt forgató, legtöbbször amerikai produkcióknak jut azáltal, hogy igénybe veszik a harmincszázalékos adó-visszatérítést.
5 év veszteségei
Mellékletünkben az elmúlt öt év veszteségeit vesszük számba az élet különböző területein. A sorozat többi cikkéért ide kattintsanak.
Az alkotók úgy fogalmaznak, hogy politikai erővel felszeletelték a szakmát. Míg az egész estés művek gyártására milliárdok állnak rendelkezésre, a rövid és kísérleti műfajok a Médiatanács gondozásába kerültek. A dokumentumfilm és az animáció műfajában így igazán szerzői alkotások nem készülhetnek, elvégre csak tévés témák és formulák kapnak támogatást. A rendszer az évek során puhult. Például eleinte az MNF nem tekintette feladatának a fesztiválok támogatását, míg végül a legfontosabb nemzetközi rendezvényeket (Titanic, Jameson CineFest, Mediawave, KAFF) évek óta támogatja. Viszont tavaly a Magyar Filmszemle mintegy negyvenéves tradícióját bedarálva inkább Magyar Filmhetet szervezett az MNF.
