„Hogy legyen valami tápszerük” – Interjú Heller Ágnessel

– Az első kötet filozófusai közül ki tette önre a legnagyobb hatást?

– Platón és Arisztotelész. De ők örök befolyással vannak mindenkire, nem csak rám. Nincs olyan filozófus, aki ne állna a befolyásuk alatt.

– Ha csoda történne, és találkozna velük, akkor kire hívná fel Arisztotelész és Platón figyelmét?

– Ne haragudjon, de ezt a játékot nem tudom játszani. Hogy jövök én ahhoz, hogy bármire is tanítsak egy ilyen óriást, mint Arisztotelész? A mai fiatalok figyelmét azonban nagy örömmel felhívom rájuk, hiszen Platón élvezetes, Arisztotelész pedig tanulságos. A középkorból ajánlom Szent Ágostont, Anselmust vagy Aquinói Szent Tamást. Ő nagyon kedves és nagyon okos ember volt. Szerethető a jóindulata, az őszintesége és az esze miatt, legalább egy könyvét mindenkinek el kellene olvasnia. A második kötetet illetően most dolgozom a középkorból a reneszánszba vezető átmenet időszakán. Machia­velli a kedvencem, az első nagy politikai gondolkodó, aki megjósolta az európai történelem várható mozgását, ingadozását a köztársaság és az autokrácia között. A második kötetet Baconnal fogom befejezni. Ő vezette be az új fogalmát: korábban annak volt tekintélye, ami régi volt. Azóta az új áll szembe a régivel.

– Az olvasónaplója szerint megdöbbentően sokat olvas, szépirodalmat is. És rengeteg krimit. Mit tanul a krimikből?

– Régen szégyen volt bűnügyi regényeket olvasni, ma már nem az, hiszen izgalmas kordokumentumok. Már Collingwood, a nagy angol történész is megmondta, tessék komolyabban venni a detektívregényt, mert többet mond el az adott korról, mint bármelyik történetíró, mert bennük mindig a korszak történelemszemlélete fejeződik ki. A történelmi krimiket különösen szeretem: a történelmi korok között vannak analógiák, és egy krimiben sokkal jobb szociológiai leírást kaphatok, mint egy tudományos szociológiai műben. Olvasson el egy Agatha Christie-t, de ne nézze meg, hogy mikor íródott! A szövegből rá fog jönni.

– Az olvasónaplóban az áll egyik-másik könyvről, hogy nem is regény: a szerző az ábrázolás és elbeszélés helyett csak mesél, mint egy krónikás. De az irodalmi minőség, a szép nyelv, a szép mondatok szempontjából nem mindegy, hogy egy regényt regénynek nevezek-e vagy sem?

– A kérdés jogos, de az olvasónaplóban csak annyit akartam mondani: vannak regények, amelyeket ne tessék műalkotásként olvasni. Ha egy igazi regény embert ábrázol, akkor meg fogom tudni belőle, hogy az az ember pontosan kicsoda. Az igazi regényből megismerek valakit, egy személyiséget, a gondolatait, a nyelvezetét, a konfliktusait, sőt a konfliktusai okait, azaz megismerem a világ egy darabját. Ami meg a szép mondatokat illeti: divat manapság rájuk hivatkozni, de erre a divathullámra én nem ülök fel. Ha egy könyvben minden mondat szép, az nekem nem más, csak affektáció és modorosság, az pedig nem csinál regényt. Nekem a mondat ne szép legyen, hanem idézhető, jelentős és igaz.

– A nagyon szép mondat számomra egy tökéletesen kifaragott, de belül üres márványputtó.

– Igen, ez jó hasonlat. S hogy rögtön ellenpéldát mondjak: nézze meg Nádas Péter mondatait, milyen szépek, milyen tartalmasak! Nem üres puttók. Egész világok vannak bennük.

– Számomra ő a legnagyobb regényíró, pedig az ő regényei sem éppen hagyományos regények.

– A hagyományos regények a végük felől vannak megírva. Nádasra ez valóban nem jellemző. Abszolút zseniális író. A jelenetek nála nem egyszerűen beállítások, hanem helyzetek. Minden jelenete mond valamit a helyzetről, a helyzetben az emberről, és az emberben a jellemről.