Hofi szilveszteri tévékabaréja évtizedekig a szezon médiaeseménye volt. Mi volt a siker receptje?
Ebben nyilván benne volt, hogy a korszak szűk mediális piacán nagyon erős volt a helyzete, de volt több képessége, ami különbséget teremtett közte és a kabaré többi hőse között. A két háború közti kabaré a polgárok csetlés-botlásáról szólt. Ez a társadalmi valóság megszűnt, de a régi kabaré kulturális mintái a Kádár-rendszerben még sokáig fennmaradtak. Hofi ezzel szemben egy proli volt, ami valójában persze nem volt, csak azt játszotta egy istenadta tehetség, performer, aki mindig saját magát alakította. Emellett pontosan tudta, hogy az élő közönség és a kamerák által felvett anyag közönsége egyszerre kielégíthető. Pontosan értette a hatalom működési mechanizmusát, viszont, miközben benne volt a kiváltságos elitben, nem tekintette magát a részének. Függetlenné nyilvánította magát, és független is lett.
Hofi 1990 után is aktív volt, sőt keményebb, mint valaha, de hogy érezte magát a szép új világban?
|
| Jelenet Hofi Géza a Nevezz csak Cucinak! című 1982-es műsorából (Cuci mint cucializmus) |
Erről egy rendszerváltás utáni, késői száma, a Kiöregedett vadászkutya jut eszembe, amelyben benne van a teljes identitásválsága, az új rendszer iránti csalódása és az előző rendszer iránti mérhetetlen szomorúsága, meg az is, hogy mennyire undorodik attól, ami körülveszi. Az a kérlelhetetlen felismerése, hogy az, amiben ő az életét élte, az a szerep, amit kitalált magának, amit megengedtek neki, és aminek a határait túlfeszítette, az egyszer s mindenkorra véget ért. Nem volt kedve az új helyzethez. Nem kívánt részt venni az aktuális mérkőzésen, nem gondolta, hogy ebben neki még érdemes nyernie. Kemény volt, de már nem akart semmit. És irtózatosan dühös is volt, mert hamar megértette, hogy ez az elitek rendszerváltása volt.
Van vagy négy rajongói oldala, tele vannak a poénjaival a közösségi felületek. A posztok legtöbbje azt igyekszik bizonygatni, hogy a Kádár-rendszer és az Orbán-rezsim milyen rémesen közel áll egymáshoz.
Egyrészt a neten minden van, szemben azzal a médiavilággal, amiben ő élt, ami a szűkösség világa volt. Aki azokon a csatornákon él, ahol Hofi felbukkanhat, valóban beleakadhat Hofiba, ha meg nem, akkor egy teljesen más világba fog beleakadni. Igaz, hogy valóban túlélte azoknak a médiumoknak a halálát, amelyek naggyá tették, és az is, hogy mint minden társadalom, amely tele van megfogalmazhatatlan haraggal, kimondhatatlan bánattal, az boldogan használja fel az olyan retorikai alakzatokat, amelyek őt képviseli végre. De hogy a két rendszer hasonló volna, az abszurdum. Kádár János több száz embert kivégeztetett. Ingerült vagyok attól, amikor a liberális értelmiség a Kádár-rendszer különféle figuráival azonosítja Orbán Viktort. Lépéseinek egy részét riasztónak tartom, és valóban szörnyű dolgok történnek,
de itt nincs diktatúra, itt egy slamperáj van.
Itt most bolondot csinálnak ugyan a parlamentből, de a Kádár-rendszerben meg nem volt parlament. Nagyon nagy különbség.
A közérdeklődés ellenére nemigen láttunk mostanában Hofi-kabarét az állami tévében, pedig eléggé széles-tágas az archívum. Vajon miért?
A köztévé elvesztette a jelentőségét, és ezzel a jelentését. A legutolsó kábéltévé fontosabb intézmény, mint az MTVA, mert tényleg senki sem nézi. Teljesen mindegy, hogy van-e vagy nincs, mert objektíve nincs, tele is rakhatják Hofival, hiszen senki sem nézi. Egyébként tényleg döbbenetes, hogy milyen gátlástalanul élnek a Kádár-rendszer archívumából, és fel nem fogják, hogy ez milyen abszurd.
Lehet, hogy tartanak tőle?
Túlértékeli a köztelevízió mai állapotát, aki ezt gondolja.
Itt-ott rendre felsóhajt valaki a pannon tájban: ha ezt Hofi látná...
Hogy mit szólna hozzá? Szerintem halálosan depressziós lenne. Meg sem tudna szólalni.
