Kádárral röhögve megnyertük a csillagháborút
Négyszázadik részéhez érkezett a NOL Képmentő sorozata, amelyet 2007 tavaszán indítottunk. Fotóarchívumunk kincsei közül Rédei Ferenc válogat, a régi képek hátterét pedig lapunk jelenlegi és volt munkatársai tárják fel. A jeles jubileumot kihasználva az elkövetkező hetekben vasárnaponként a Képmentők legjobbjait idézzük fel képgalériáinkban, a 400. résszel pedig majd januárban jelentkezünk.
Mostani galériánk híres embereket mutat be. Nem whiskyztünk Brad Pitt-tel, de valakivel, aki sokkal szebb, igen, Halász Judit statiszta lett, Hofi Géza pedig feszengett.
|
Bánhalmi János képén két színész áll. Major Tamás és Psota Irén. Ők Lujza és Jenő, a kor Hacsek és Sajója. A lapok és a rádió híreit faló, majd félreértő asszony és az okos férj, aki helyre teszi a dolgot. Rettentő népszerű műsorszám volt: a hülye és a bennfentesen ellenszenves kettőse persze maradandó. De van más is, ami nem változik. Az újságírók és a színészek is fociznak, még a XXI. században is.
Bánhalmi János / Népszabadság/archív |
|
1975. december 1. Gyarmati Andrea nem egészen két hónappal később adott életet az olimpiai bajnok kajakos férjétől, Hesz Mihálytól fogant gyermekének, Máténak, akinek neve néhány éve nemcsak azért került az újságokba, mert esélyes volt, hogy bekerüljön az olimpiai címre pályázó vízilabda-válogatottba, hanem mert házassága D. Tóth Krisztával, a Magyar Televízió... Na, elég!
Bánhalmi János / Népszabadság/archív |
|
Amikor a képet előkészítettük, nem tudtuk, hogy a Jászai Mari-díjas Esztergályos Cecília március 15-ére megkapja a Kiváló Művész kitüntetést. Régen járt már neki.
Boros Jenő / Népszabadság/archív |
|
Azt már Kisfaludi Strobl Zsigmond sem tudta, hogy ki festette ezt a képet, de 1972-ben ott hányódott a műtermében, amikor a riporter felkereste, hogy idézné fel, miként állították a gellérthegyi szabadságszobrot huszonöt évvel azelőtt. A pannón ugyanolyan fehér köpenyben látható Stefánia úti műtermében, mint amilyet a felvétel kedvéért is magára öltött.
Mikó László / Népszabadság/archív |
|
Az idős ember mögött zsúfolt könyvszekrény, az íróasztalon folyóiratok, könyvek, az ablakpárkányon kéziratlapok. Te jó ég, a könyvekkel összetartott papírokon talán a készülő Ontológia első fogalmazványa van?! Az asztal elülső részén egy fejszobor, sajnos háttal, nem tudom kivenni, kié. Talán Goethe lehet, nem? És még egy fontos tárgy éppen előttünk: ez a süllyesztős hamutartó valószínűleg szivarhamuval van teli. Kár, hogy Lukács György elvtárs most éppen nem gyújtott rá.
Rév Miklós / Népszabadság/archív |
|
Kellemes zsongás töltötte el 1977 februárjában a Keleti pályaudvart. A magyar utazóközönség azt figyelte, hirtelen cirill betűs feliratokkal árasztották el a csarnokot, és feltűnően sokan beszélnek angolul. A BBC készítette itt ugyanis miniszériáját Tolsztoj művéből, az Anna Kareninából.
Mikó László / Népszabadság/archív |
|
Leülnek az előkészített asztalhoz. Falatozás is lesz, ahhoz kell a kés, villa. Felhörpintenek egy kis házi fehérbort, de a Coca-Colához nem fog nyúlni senki. Azután megbeszélik az aktuális politikai helyzetet. Katona István főszerkesztő mosolyog, majd el-elneveti magát, amikor az első titkár megereszt egy-egy bennfentes poént.
Mikó László / Népszabadság/archív |
|
Hol a helyem? – kérdezte a parlamentben Pécsi Ildikó, mikor megválasztották MSZP-s országgyűlési képviselőnek. Egy goromba férfihang azt válaszolta: a színpadon. A színészek a rendszerváltozás előtt és után is helyet kértek az országgyűlésben, a tanácsokban, majd az önkormányzatokban. A képen látható Halász Judit például a hetvenes éveket nemcsak a Vígszínházban, hanem a fővárosi tanács padsoraiban is töltötte.
Mikó László / Népszabadság/archív |
|
A kép az 1977-es szilveszteri Népszabadság-interjúhoz készült. Hofi azt mondta benne: „Ha nem lépnék fel szilveszterkor, mindenféle pletykák keletkeznének: nem engedik, lecsukták... És ha csak szórakozni szeretnék társaságban, egy kicsit inni, mint bárki más?”
Mikó László / Népszabadság/archív |
|
Haptákban állt hajnalonta a budapesti MÁV-telep 1977 januárjában: az újságkihordó-helyettes érkezését várták. A húszéves fiút, Rácz Mihályt rajtuk kívül az egész ország, ráadásul a Ki mit tud? zsűrije is olyannyira szerette, hogy neki és Lehr Ferencnek, azaz a Gúnya együttesnek ítélte a televíziós tehetségkutató verseny egyik fődíját.
Bánhalmi János / Népszabadság/archív |
|
Na, tessék, éppen jókor jött elő ez a fotó. Mert mostanában megint állandóan szóba kerül művészet és hatalom viszonya. Szóba állhat-e a művész az aktuális kormányzat képviselőivel, kitüntetheti az éppen hatalmat gyakorló miniszterelnök a saját híveit, vagy egyetemes érdemek alapján kell osztania a díjakat? Szóval a képen Darvas Iván elvtárs és Markos József (Alfonzó) elvtárs kedélyesen beszélget a kommunista miniszterelnökkel, a politikai bizottság tagjával (aki másrészt az új gazdasági mechanizmusnak keresztelt „pszeudokapitalista” kísérlet egyik vezető embere volt, félre is állították, amikor a visszarendeződés megkezdődött a hetvenes években).
Kéri Dániel / Népszabadság/archív |
|
„Munkatársunk tegnap festőállványa mellett, munka közben találta a művészt, éppen egy új, melegszínű tájképen dolgozott szentendrei otthonában” – írta Rózsa Gyula a 85 éves Czóbel Béla köszöntésekor az 1968. szeptember 4-i Népszabadságban.
Rév Miklós / Népszabadság/archív |
|
Gammapolisból jövet az Omega leszállt a rajongóik közé dedikálni. Akkor aligha gondolták, hogy több mint három évtized múlva is koncerteznek.
Bánhalmi János / Népszabadság/archív |
|
A fotóarchívumban nem írták rá az idős úr nevét a kép kartotékjára, csak azt, Budapest első polgármestere, 1969 december. A képen Csorba János látható. És való igaz, ő volt az első polgármester a háború után, pontosabban a felszabadult Pesten, mert Budán még folytak a harcok, amikor megválasztották 1945 januárjában, s alig szabadult fel az ország, amikor 1945 májusában már le is köszönt a polgármesteri posztról.
Kéri Dániel / Népszabadság/archív |
|
Éppen Jancsó Miklóssal forgatta Magyarországon a Sirokkót 1969-ben, amikor egy hirtelen ötlettől vezérelve a szovjet követség attaséja, Vlagyimir Vasziljev, azaz Vologya elvitte a világhírű színésznőt a Népszabadság akkori szerkesztőségébe. Ez zártkörű összejövetel volt, amelyről se exkluzív interjú, de még egy fotó sem jelent meg a másnapi újságban. Ez ma már elképzelhetetlen lenne. Nem mintha mostanában a szerkesztőségünkben whiskyzett volna Brad Pitt, Jeremy Irons vagy éppen Sting.
Kéri Dániel / Népszabadság/archív |
|
1969. június 17-én két napra Budapestre érkezett Christian Barnard, aki másfél évvel korábban a világon elsőként hajtott végre sikeres szívátültetést emberen.
Bánhalmi János / Népszabadság/archív |
|
A rockzene térhódítása Magyarországon maga volt a lázadás a létező zenei struktúra – és egyben a „felnőtt társadalom" – működése ellen. Azt akkor nem tudtuk, vagy legalábbis nem akartuk elhinni, hogy nemcsak az itthoni agyalágyultak azonosítják a Rolling Stonest az ördöggel, Nyugaton is mindenütt a prűdek és öröknek gondolt társadalmuk rock által való elveszejtését vizionálók ellenállásán kellett átgázolnia.
Boros Jenő / Népszabadság/archív |
