Megtalálásáról pár éve a sajtóban is beszámolt Barki Gergely, aki már számtalan kultúrtörténeti értéket képviselő mű nyomára bukkant. Neki köszönhetően kerültek haza az Egyesült Államokból Czóbel-képek, ő azonosított több korai Berény Róbert-művet is. 2008 karácsonyán kislányával mozizva, a Stuart Little kisegér díszletében, sok millió nézővel együtt megpillantotta a szóban forgó képet. Ezután a filmet forgató Sony Pictures munkatársaival, operatőrökkel, kellékesekkel, rendezőkkel vette fel a kapcsolatot, akik készségesen válaszoltak e-mailjeire, de nem tudtak a mű hollétéről. Pár nap múlva aztán mégiscsak érkezett egy biztató hír, a díszletesek egykori asszisztensétől, Lisa S.-től: a festmény nála van, hálószobája falát díszíti.
Mint kiderült, amikor a Stuart Little díszletéhez, a film egyik fő jelenetéhez egy nagy foltokkal operáló dekoratív képet kerestek, Lisa Kaliforniában, egy pasadenai antikvitásboltban pillantotta meg a festményt. Szignóját nem tudták kiolvasni, de annyira beleszeretett, hogy megvette a Sony Pictures számlájára. A felvételek befejeztével megpróbálta kivásárolni, de a Stuart Little-újraforgatások miatt a raktárban tartották a nélkülözhetetlen kellékké vált művet. Évekkel később, amikor már elszerződött a filmvállalattól, ismét kísérletet tett, de a műnek nyoma veszett. Utóbb kiderült, a Family Law című szappanoperához adták kölcsön, majd törölték a raktári leltárból. Lisa kérésére egyik volt kolléganője nyomozásba kezdett, s hamarosan kiderült, a festmény egy másik raktárban már hozzáférhető. Repülőre ült és egykori cégétől, a Sony Picturestől megvásárolta a képet.
Hogy miként került Amerikába, annak nem sikerült nyomára bukkanni. Barki Gergely szerint 1928-ban, amikor utoljára szerepelt kiállításon, a művész eladta s ezután külföldre került.
Úgy tudjuk, a kép Lisa S. vásárlása óta gazdát cserélt. Jelenlegi tulajdonosát végül a Virág Judit Galériának sikerült meggyőzni, hogy a festményt Budapesten értékesítse, aki ebbe azzal a feltétellel egyezett bele, hogy az árverés előtt a kép kerüljön nyilvános bemutatásra, kalandos történetét pedig publikálják.
A többéves kutatómunka eredményeként most hazakerült festményt Berény második feleségéről, Breuer Eta csellistáról festette, valamikor 1927-28 fordulóján. A hölgyet egy unalmas berlini összejövetelen ismerte meg, ahol Berény a tömegtől elvonultan, magányosan zongorázott és a család elbeszélése szerint Etát a játékával hódította meg.
|
| Jelenet a Stuart Little kisegér című filmből |
A Munkácsy és Kossuth-díjas festő, grafikus, a Nyolcak néven ismertté vált csoport tagja, a magyar avantgárd mozgalom kiemelkedő képviselője ugyanis nemcsak nagyszerű festő, grafikus, reklám-és plakáttervező (pl. Fegyverbe! Fegyverbe!), könyv- és folyóirat illusztrációk készítője, hanem jó tollú szerző – rendszeresen publikált a Nyugatban – és nagyszerű zenész is volt, aki kitűnően hegedült, zongorázott, zenekarban játszott és komponált. Kutatásokból ismertek mozgó filmmel kapcsolatos találmányai, technikai kísérletei is, például a 3-dimenziós szemüveg és a folytonosan játszó mozigép.
Érdeklődött a pszichoanalízis iránt, közeli barátságot ápolt Freud közvetlen munkatársával, Ferenczi Sándor pszichoanalitikussal. Vele kettesben és első feleségével, Somló Ilonával, Lénivel hármasban is érdekes asszociációs és telepatikus kísérleteket folytattak, sőt Berény később analizált is, többek között Füst Milánt. Városmajori villájában a pszichoanalízis iránt érdeklődők összejövetelein olyan vendégek fordultak meg, mint Ignotus és Karinthy Frigyes.
A szakma és a sajtó saját korában is a legjelentősebb művészek között tartotta számon. Jó néhány képe szerepel a magyar festészet klasszikussá vált fő művei között, mint például az Árnyék és Olympia, az Alvó nő rókával, a Sárga dunyha, a Macska és csendélet, a Csellózó nő és a most hazakerült Alvó nő fekete vázával. A feltűnő eleganciával és csak külföldi példákon tapasztalható nagyvonalúsággal komponált festmény az avantgárd magyarországi időszakának egyik legkiemelkedőbb alkotása.
A most hazakerült festmény a Berény-életmű kutatója, Barki Gergely szerint szexinek is nevezhető, akárcsak a többi, Etáról készült kép, persze egyáltalán nem közönségesnek. Tény, hogy Berény számára Eta maga volt a megtestesült erotika, a két lábon járó csábítás és a róla készült festményeken zömében ágyon vagy pamlagon látható.
Berényt, a sokoldalú alkotót a nők is vonzónak találták, meghódította többek között Marlene Dietrichet, egy titokzatos orosz hercegnőt, akiről Barki Gergely azt írja, nehéz ellenállni a kísértésnek, hogy ne Anna Andersonnal (születési nevén Franziska Schanzkowska), a történelem egyik legnagyobb szélhámosával azonosítsuk, aki Anasztázia Nyikolajevna Romanova orosz hercegnőnek, az utolsó orosz cár, II. Miklós legfiatalabb lányának adta ki magát.
