Határvadászok

Bizony mondom, eddig szimplán kedveltem Kaltenecker Zsolt muzsikáját, és csak most, az öt esztendővel ezelőtt alakult 1705 nevű formációjának új lemeze kapcsán jutott eszembe, hogy egy kicsit jobban utánanézzek, mely dzsesszmuzsikusok játékából merített ihletet a zongorista, és ezt a mondatot nem kell félreérteni, se nem félremagyarázni.

Nem arról van szó ugyanis, hogy Kaltenecker zenei világának ne lenne önálló arca, sőt. Ám szinte valamennyi művész rá tud mutatni egy-egy nála idősebb pályatársra, akinek a játéka különös erővel hatott rá, aki meghozta a kedvét a művészetcsináláshoz. És amikor Kaltenecker Zsolt kedvcsinálóinak utánanéztem, megtaláltam köztük Keith Jarrett, Chick Corea, Brad Mehldau és a néhány éve, alkotóereje teljében, tragikus körülmények között elhunyt Esbjörn Svensson nevét.

Bizony mondom, nem lepődtem meg, mert Kaltenecker Zsolt muzsikájában az említettek ihlető szelleme kivétel nélkül felbukkan. Ezek a jóságos szellemek nem nehezednek rá a szerzeményekre, de olykor finom, alig kitapintható szövetként fonják körül azokat. A BMC Records új kiadványa, az 1705 trió Zone című CD-je esetében legalábbis biztosan.

Bizony mondom: jó kis lemez lett ez! A gazdag hangzásvilágú zene olykor feszesen menetel, máskor békésen szétárad, hogy aztán nem várt fordulatokat vegyen. Alkalmazkodó a bőgő és a basszusgitár (Piri Béla), de annyira ezért mégsem, hogy ne követeljenek külön figyelmet. Nem tüsténkedik feleslegesen Dés András sem az ütőhangszereken, de azért intenzíven jelen van, és a különféle üthető, püfölhető, simogatható tárgyai segítségével, muzikális alapokkal dúsítja Kaltenecker színes zongorajátékát. Dzsessz, mondjuk leggyakrabban. Rock, bólintunk máskor. Hoppá, kikacsintás az elektronikus zene felé, lepődünk meg, aztán mintha egy meselemez meghitt pillanatait hallanánk. Egyszer a dinamikus játék lép előtérbe, aztán a harmonikus visszafogottság, olykor a határok keresgélése. A szerzemények hangszerelése néha a triójátéknak megfelelően szellős, ám akad, amikor meglepően olyan sűrű, mint egy versenyautó burkolata. Ezt a sűrűséget a talán a kelleténél gyakrabban szóló, rockosra torzított villanyzongora is okozza, ami éppúgy lehet korszerűtlen megoldás, mint egy hangzásvilág élénk megidézése, speciel nekem nem tetszett. De hogy tényleg zavaró és korszerűtlen, vagy csak én érzem kellemetlennek ezt a karcos, torz hangot, ennek eldöntése legyen a zenei szakemberek dolga.

Meg persze a hallgatóké.

Bizony mondom: lesznek sokan.

1705: ZONE
BMC Records 2015

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.