Határtalan bátorság

Székely Csaba bátorságához nem férhet kétség. Bátor volt, amikor a Bánya-trilógiájában színpadra írta a mai, rendszerváltás utáni székely nyomorúságot, és bátorság kellett ahhoz is, hogy gúnyrajzot készítsen a románok nemzeti hőséről, Vitéz Mihályról. És határtalan bátorságra vall az is, ahogyan bármely kopott, ócska, agyonnyúzott viccet képes szereplői szájába adni.

Tudjuk persze, hogy ez nem önmagáért van, hogy ez az ábrázolás eszköze, a figurákat jellemzi, akik így tréfálkoznak. Bizonyos mennyiségen túl azonban visszájára fordul. Székely Csaba mind bátrabban hágja át ezt a határt is. Hovatovább bátrabban, mint hőse az erkölcsi korlátokat. A szombathelyi színház pályázatára groteszk életrajzi jelenetsort nyújtott be Vitéz Mihályról, akinek szobra áll minden nagyobb romániai város főterén. A történelmet a XIX. században általában hősi pátosszal, a XX.-ban inkább rideg (gazdasági) racionalizmussal ábrázolták.

Tomboló szenvedély színtere
Tomboló szenvedély színtere
Mészáros Zsolt / Weöres Sándor Színház

Mostanában főképp eszetlen, alpári, atavisztikus szenvedélyek tombolásának színtereként jelenik meg a história a színpadokon. Nagyralátó dilettánsok vagdalkoznak összevissza. Lényegében így látja ezt Székely Csaba is. A gátlástalanság a legfontosabb tulajdonság, amivel sikert lehet aratni. A Márkus Emília-terem színpadán Vitéz Mihály gazdag kereskedő, józan paraszti bunkósággal mindenkinél hatékonyabban alkalmazza a csalás, az árulás, a hazudozás, a demagógia egyszerű eszközeit.

Cinikus értelme távol tartja azoktól a vak szenvedélyektől, amelyek fogva tartják társait és ellenfeleit, és azoktól a morális gátlásoktól is, amelyek esetleg megfontolásra bírhatnák. Ő csak a hatalom szenvedélyének válik rabjává, ez teszi oly elvakulttá, hogy nem veszi észre: maga is nagyobb erők játékszere. Székely Csaba ebben a darabjában két csapdát nem tudott elkerülni. Az egyik maga a történelem. Végigköveti hősének sorsát, melynek során egyre kevesebb a valódi újdonság. Csaták, hódítások lényegileg nem különböző politikai receptek szerint.

Talán csak a mérték más, a vérontás és a csalás nagyságrendje növekszik. Nincs három órára való igazi cselekmény az anyagban, és nyelvi lelemény sincs benne annyi. Mert a másik csapda, amit a szerző nem tud megkerülni, a bravúrosan alkalmazott nyelvi együgyűség. Hamar kiismerhetővé válnak azok a trükkök, amelyektől az ostobaság szellemességnek hat. Az önismétlés egy darabig vicces, vagy jellemző erejével hat, végül fárasztó lesz. A szerző ezúttal nem áll meg e pont előtt.

A színpadi történelem természetesen mindig mai történet is. Most sincs ez másképp. A múltbeli alakok sok mondata a Bánya-darabokban is helyén lenne, a prágai császári udvar hivatali rendjében a brüsszeli EU-bürokráciára is ismerhetünk. Béres Attila szakszerű rendezése, Pilinyi Márta tarka világot alkotó jelmezei, a mai populáris zenék gyakori felhangzása ezt erősíti fel. Horesnyi Balázs díszletének legfontosabb elemei a plafonról lógó mindenféle modern ócskaságok, ipari hulladékok. Valóságos szemétdomb alatt folyik a groteszk történelmi revü.

Bajomi Nagy György főszereplése sokat emel a darabon. Alkati alkalmasság és színészi intelligencia szerencsés találkozása. Élveteg behemót, akinek apró szemében homály és ravaszság váltakozik. Gőgösen tudatlan, gátlástalanul erkölcstelen, érzései vannak, de könnyedén szabadul tőlük, ha a hatalmi érdek úgy kívánja. Ellenpontja Mertz Tibor mindentudó, művelt értelmiségije, aki császári kémként manipulálja őt és a történelmet is. Csonka Szilvia féltékeny, kielégítetlen asszonyként tűsarkúban robogja végig az előadást, Horváth Ákos a szótlan székely főkapitány és a terminátornak ábrázolt Basta császári generális szerepében alkot figyelemre érdemes kettőst.

Németh Judit jelenik meg rendre a címszereplő rég halott öreganyjaként, mint jósnő. Kár, hogy a címszereplő tudathasadásában lappangó lehetőséget a szerző nem tudja kiaknázni. Jelenlegi formájában nagy, elszalasztott lehetőségnek érzem a darabot. De a témán lehet még dolgozni, csak a bátorságot nem kell túlzásba vinni.

Székely Csaba: Vitéz Mihály, Weöres Sándor Színház, Szombathely

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.