Csak éppen lávadarabok helyett az érzelmek és rémálmok röpködtek szerteszét.

Lukáts Andor és Hámori Gabriella az Apában Szigetváry Zsolt / MTI

– Minden színpadi változat mögött ott van az adott ország, az adott nemzet temperamentuma. Míg Budapesten egy végletekig expresszionista értelmezést, Londonban teljesen visszafogott, lefojtott előadást láttam. Ott már-már az volt az érzésem, hogy nem történik semmi – mesélte a lapunknak adott interjújában a Budapesten járt szerző.

A 35 éves Zeller a kortárs francia színpadi szerzők feltörekvő tagja, lubickol a sikerekben. A színház mindazonáltal véletlenül, egészen pontosan Háry Jánossal lépett be az életébe. 2004-ben felkérték, hogy adaptálja francia viszonyokra Kodály Zoltán operájának szövegkönyvét. A nagyotmondó obsitossal és kalandjaival való találkozás megváltoztatta az addig regényekben gondolkodó szerző életét. – Háry lőtt fel a deszkákra, azaz vitt be a színházba, s ma már ott töltöm az időm jelentős részét – tette hozzá.

Az Apa arról szól, hogy az Alzheimer-kór hogyan furakszik be André életébe, s az „agyevő” betegség miként morzsolja fel az idős férfi kapcsolatát a lányával és a külvilággal. Egészen addig, amíg a néző Andréval együtt elveszik abban, hogy mi a valóság, és hol kezdődnek a rémálmok.

– Beviszem a nézőt André fejébe, egyre kuszább gondolataiba, de ezzel szándékosan tévútra is terelem, összezavarom. Lehet, hogy egyszer majd nekem is ez lesz a sorsom – töprengett el a szerző. Az öregedést, a szenilitást közös emberi történetnek tartja. Miután befejezte a darabot, akkor jött rá, hogy a nagypapájának – akit nem ismert – szintén Alzheimere volt.

Regényei közül a legnagyobb port a három évvel ezelőtt megjelent La Jouissance (Élvezet) kavarta. Két látszólag egymástól idegen történetet, egy szerelem születését és válságát, valamint az Európai Uniót sem kímélő globális gazdasági-pénzügyi krízist írta meg. Zeller azt mondja, hogy az ő generációja, így a La Joussiance főhőseiként felvonuló harmincas pár a történelmen kívül él. Sem a berlini fal, sem a New York-i ikertornyok leomlása nem hozott gyökeres változást e generáció mindennapjaiban, s ezért ez a korosztály hajlamos a történelem relativizálására.

Florian Zeller A szerző felvétele

Az író arra jutott, hogy az igazán nagy horderejű változások a háttérben meghúzódó változásokban keresendők. Szerinte igaza van Emil Cioran román-francia filozófusnak és írónak, aki a XX. század második fele legfontosabb változásának a járdák fokozatos összeszűkülését nevezte. Jobban belegondolva, a motorizáció terjedése, a járművek helyigénye teljesen átalakította az emberek viszonyát a sétához, a városhoz, a szépséghez. Úgy általában az élethez.