Kőszeg Ferenc visszaemlékezése szerint a magyar demokratikus ellenzék a nyolcvanas évek elején került kapcsolatba a mozgalommal, melynek első képviselője nálunk Bence György filozófus volt. A szamizdatos kör sűrűn készített jelentéseket a magyar emberi jogi helyzetről, a letartóztatásokról, a sajtó korlátozásáról.
 |
Kőszeg Ferenc
Szemann Tamás |
– Kérdezték tőlünk az európai szervezetek, hogy miért nem alakítunk mi is formális bizottságot. Solt Ottília ironikus válasza erre az volt: a Szegényeket Támogató Alapban és a Beszélő szerkesztőségében is ugyanazok vannak, minek legyen még egy nevünk. Ezért tolódott 1989-re a hivatalos megalakulás. Akkorra már az egyesülési törvény is lehetővé tette, hogy legális szervezetté váljunk – meséli Kőszeg Ferenc, a Magyar Helsinki Bizottság alapító elnöke. Az amerikai Helsinki Watch javasolta, hogy ne csak – az akkora már SZDSZ-szé alakult – demokratikus ellenzék tagjai legyenek a bizottságban, hanem az MSZMP kivételével valamennyi párt képviselői. Így került be az MDF, a Fidesz, a kisgazdapárt és a szociáldemokrata párt egy-egy tagja a bizottságba. Csakhogy az 1990-es választások után kiderült: kormánypártiak és ellenzékiek semmiben nem értenek egyet. A bizottság működésképtelenné vált. Ebből az állapotából a menekültek, menedékkérők helyzetéről szóló információk mozdították ki. Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy civil jogvédelemre jogállamban is szükség van.
Kőszeg Ferenc rávilágít egy ellentmondásra: Magyarország a volt szocialista országok közül elsőként csatlakozott a genfi egyezményhez (ez a nemzetközi menekültvédelem egyik legfontosabb dokumentuma – a szerk.), de a menedékjogról készült törvényt az Országgyűlés csak 1997-ben fogadta el. Addigra a helyzet, elsősorban a koszovói konfliktus következtében, ismét drámaivá vált.
– 1994 őszén határoztuk el, hogy a szervezetet újjáélesztjük. Összehívtuk a közgyűlést, de azok a tagok, akik öt évvel korábban pártokat képviseltek, nem jöttek el – mondja Kőszeg Ferenc. – Kormányzati támogatást nem kértünk, valószínűleg nem is kaptunk volna. Egy amerikai alapítványhoz, a German Marshall Fundhoz nyújtottunk be pályázatot, az onnan kapott húszezer dollárból fedeztük első vállalkozásunk költségeit. Nyolc-tíz napra kiköltöztünk a kerepestarcsai idegenrendészeti szállásra, hogy megfigyeljük az ott fogva tartott menedékkérők helyzetét. Terjedelmes beszámolónk után a tábort bezárták. Kialakult a Helsinki tevékenységének két fő területe: a menedékkérők és fogvatartottak helyzetének figyelése. Közvetlen jogi segítséget is nyújtottunk számunkra.
– Elkezdtük vizsgálni a rendőrségi fogdákat, ezt Túrós András, az országos rendőrfőkapitány helyettese is támogatta. Még akkor sem volt magától értetődő, hogy egy civil szervezet zárt intézményeket kereshessen fel, és ott megfigyeléseket végezhessen. Vizsgálatot az ügyészség, az ombudsman végezhet. Egy civil szervezet legfeljebb megfigyel. De a hozzáértő megfigyelés révén esetleg többet tud meg, mint az ügyész.
– A változás azzal is magyarázható, hogy a rendszerváltás után nem sokkal az államnak bizonyítania kellett, hogy jól, átláthatóan működik – teszi ehhez hozzá Kádár András Kristóf, a Helsinki Bizottság jelenlegi társelnöke. A szervezet a rendőrségi fogdákon kívül börtönökbe is bejutott. Az első börtönvizsgálatot 1999 és 2000 között végezték.
– Ide nem sokan jutnak el a külvilágból. Bár az ügyészség rendszeresen ellenőrzi a fogvatartási helyeket, a civil kontroll bizonyos szempontból hatékonyabb: a fogvatartottak esetenként jobban megbíznak egy civilben – mondja Kádár.
Ezekben az években arra is koncentráltak, hogy javítsanak a határőrség által fenntartott közösségi szállásokon fogva tartott külföldiek, menedékkérők helyzetén.
– A szép nevű közösségi szállások valójában börtönök voltak. Ide hívtunk újságírókat, filmeseket. Különösen a koszovói háború idején volt katasztrofális a zsúfoltság. Óriási visszhangja lett a filmeknek, elsősorban a német nyelvterületen, mert a német és az osztrák menekültpolitikára is nagyon rossz fényt vetettek. Sorra utasították vissza a menekültkérelmeket Magyarországon azzal, hogy nem politikai, hanem gazdasági menekültekről van szó. Azoknak is ezt mondták, akik olyan helyről érkeztek, ahol Milosevics hadserege gyilkos büntetőexpedíciókat hajtott végre. Később kiderült, hogy 1998-ban éppen a német belügyminiszter kezdeményezte, hogy a koszovói menekülteket toloncolják vissza unión kívüli országokba, Magyarországra, Szlovákiába – emlékeztet Kőszeg Ferenc.
Miként arra is, hogy a Helsinkinek az első Orbán-kormány idején sikerült a menedékjogi-idegenrendészeti törvénycsomagra hatást gyakorolnia.
– Azt akartuk elérni, hogy az idegenrendészeti őrizet maximális időtartamát szállítsák le 12 hónapról 6-ra. A törvény fontos volt a Fidesznek, de nem volt meg hozzá a kétharmaduk. Az emberi jogi bizottság elnöke, Kósáné Kovács Magda támogatta a javaslatot, így az akkor is belügyminiszter Pintér Sándor kénytelen volt engedni. Amikor 2010-ben újra nyert a Fidesz, visszaállították a 12 hónapot. Arra a javaslatunkra viszont, hogy a már tíz éve menekülttáborokban élő vajdasági magyarok kapjanak letelepedési engedélyt, Pintér helyettese azt felelte: „Arról szó sem lehet!” A következő kormány ellenben helyt adott javaslatunknak.
Arra a kérdésre, hogy nem érzik-e szélmalomharcnak a szervezet tevékenységét, Kádár András Kristóf azt válaszolja, kicsit olyan ez, mint a görög mitológiában a Hydra: ha levágod a fejét, három nő a helyére. Folyamatos küzdelem.
 |
Kádár András
Szemann Tamás |
A Független Rendészeti Panasztestület még ma is létezik. Ennek felállítása is részben a Helsinki sikere. Az előzményekről Kőszeg Ferenc beszél: – Már 1993-ban, a rendőrségi törvény előkészítése során, még képviselőként felvetettem egy hatpárti egyeztetésen, ha a helyi rendőrség és az önkormányzat között vita alakul ki, a kérdést egy olyan testület vizsgálja ki, amelyben az önkormányzat képviselői is jelen vannak. Pintér Sándor akkori rendőrfőnök ezt élesen ellenezte, képtelenségnek vélte, hogy rendőri ügyeket civilek ítéljenek meg. Sok idő eltelt ezután, de a testület 2007-ben fölállt, részben az akkor ellenzéki, fideszes képviselőknek köszönhetően. A rendőrség 2006-os túlkapásai és a tévészékház ostroma utáni sorozatos előzetes letartóztatások olyanok figyelmét is ráirányították a rendőrség külső kontrolljának hiányára, amelyek korábban nem gondolták, hogy ennek kárvallottjai lehetnek. A kormányzati oldalnak is demonstrálnia kellett a jó szándékát, így születhetett meg ez a testület.
– 2010-ig adottnak vettük, hogy olyan országban élünk, amelyben a jogállamiság alapvető kritériumai teljesülnek – tér át a jelenre Kádár András Kristóf. – Ezért fókuszáltunk speciális területekre, a rendőrségi ügyekre vagy arra, hogy a kirendelt védői rendszer nem ad valódi jogi védelmet a büntetőeljárásokban. 2010-ben új korszak kezdődött. Addig is voltak a jogállamisággal összeegyeztethetetlen – olykor súlyos –kilengések, de a jogállami keretek módszeres lebontása 2010-ben kezdődött. A honlapunkra is akkor került fel a „jogállamiság” fül.
A Helsinki Bizottság ma Magyarország egyik legnagyobb emberi jogi civil szervezete, ahol 22 állandó munkatárs dolgozik. Javarészt fiatalok, magasan képzettek, sok nyelven beszélnek, és elkötelezettek a szervezet értékei mellett. Ahogy Pardavi Márta társelnök elmondta, a szervezet nemzetközileg is elismert. A Helsinki munkatársai rendszeresen tartanak menedékjogi képzéseket Európában vagy távolabb. Így idén Grúziában vagy Ecuadorban. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága is támaszkodik a képzési anyagaikra.
A szervezet pályázati forrásokból gazdálkodik. Elsősorban az EU különböző pénzügyi alapjaihoz fordulhatnak, s támogatja őket a Nyílt Társadalom Intézet Alapítvány és az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága is. Magyar állami támogatást csak uniós projektekhez vettek igénybe, amikor állami feladatot lát el a Helsinki. 2004 és 2012 között menekültek számára ingyenes jogi segítségnyújtást végeztek egy uniós pályázat keretében, az Európai Menekültügyi Alap támogatásával, amelyhez a magyar állam húsz százalék önrészt biztosított. Összesen ennyi pénz jött a költségvetésből. A Helsinki pályázott erre a tevékenységre a 2012 utáni időszakra is, de nemzetközi elismertség ide, szakmai teljesítmény oda – nem nyertek. Ennek ellenére folytatják ezt a tevékenységüket, mert az állami segítségnyújtás messze nem éri el azt a szintet, amellyel hatékony jogi tanácsadásban részesülhetnek a menedékkérők. Jogászmunkatársaik és ügyvédeik tavaly 1126 esetben nyújtottak ingyenes jogi segítséget menedékkérőknek.
– A fogva tartás körülményei az uniós pénzeknek köszönhetően némileg javultak, de húsz éve változatlanul az a kormányzati válasz az illegálisan hazánkba érkezők problémájára, hogy zárjuk be őket, holott nem folyik ellenük büntetőeljárás, nem követtek el bűncselekményt. Ezek az emberek azért vannak itt, mert súlyos emberi jogi sérelem érte őket ott, ahonnan menekülnek, például a szíriai polgárháborúból. Ha mi, szakértő jogászok nem értjük, a bevándorlási hivatal mi alapján dönti el, ki kerül menekültügyi őrizetbe, és ki nyitott befogadó állomásra, vajon hogyan igazodnak el saját helyzetükön a menedékkérők? 1995 óta ugyanaz a kérdés: milyen valódi veszélyt jelent az adott külföldi Magyarországra, ami miatt hónapokon át fogva kell tartani? – mondja Pardavi Márta.
Az EU-ban közös a menekültügyi politika, de a hiányosságok is. Egyik idei ügyfelük egyedülálló fiatal nő volt, aki Nyugat-Afrikából menekült, s Bulgáriába érve menedéket kért, de őrizetbe vették, ahol szörnyű körülmények között volt hónapokig bezárva, majd az utcára tették, semmilyen ellátást nem kapott. Így a hajléktalanság elől menekülve arra kényszerült, hogy 4-5 idegen, szintén menekült férfi szállásán lakjon, ahol szolgaként bántak vele, és nap mint nap szexuálisan abuzálták. Innen érkezett Magyarországra. A magyar hatóságok úgy döntöttek, vissza kell mennie Bulgáriába, mert eredetileg ott kért menedékjogot.
 |
Pardavi Márta
Szemann Tamás |
Az uniós együttműködés csúnya mellékterméke, hogy a tagállamok bevándorlási hivatalai egymásra mutogatnak, miközben a menekültek érdemi segítségre szorulnak, és ezrek halnak meg a tengeren. Itthon a betegek, az egyedülálló gyermekek vagy nők és a gyerekes családok nem juthatnak hozzá azokhoz az ellátásokhoz vagy ahhoz a védelemhez, amelyek a jog szerint járnak nekik – fogalmaz Pardavi Márta.
Idén Kőszeg Ferenc vehette át az egyik legrangosabb németországi kitüntetést, a kasseli polgárok díját. Az elismerést elsősorban azért a tevékenységért kapta, amit a Magyar Helsinki Bizottság vezetőjeként végzett. Kissé meglepő módon Orbán Viktor is gratulált a díjazottnak egy barátságos levélben. A miniszterelnök régi személyes emlékeire hivatkozva fejezte ki azt a meggyőződését, hogy a kitüntetés méltó helyre került. A civil szervezetek ellen vívott háború idején különösen figyelemre méltó a levél zárósora, melyben sok erőt kívánt Kőszeg munkájához.
Udvarias válaszlevelében Kőszeg hangsúlyozta: szerinte a díj elsősorban nem az ő személyének szól. A jogállamiság ügyében akarták hallatni a hangjukat egy magyar jogvédő díjazásával a kasseli polgárok, kiknek álláspontja a magyar kormánnyal szemben erősen kritikus német közvéleményt tükrözi.
„A díj nem csupán a józanság és a tolerancia értékeit ismerte el, de a civil kiállást is az emberi jogok, az alapvető szabadságjogok mellett. Azok mellett az értékek mellett, amelyeket a Magyar Helsinki Bizottság és a bizottság alapítójaként magam is a legfontosabbaknak tartunk, és amelyeket az »illiberális« politika ismét veszélyeztet” – zárta levelét Kőszeg.
Orbán Viktor válaszában a kasseli polgárok alulinformáltságát megbocsátva megerősítette, hogy a díj – az adományozók szándékától függetlenül – jó helyre került, mert „a Jóisten a helyes célok érdekében minden eszközt képes felhasználni”.
