A művek jellegéből adódóan a „tárlat” és a „kiállítás” szavak talán nem is idevalók, igaz, azt mégsem írhatjuk, hogy a Batthyány 24-be „mozizni” mentünk. Vagy talán mégis? Erről a problémáról Kukla Krisztián, a galéria ügyvezetője (a MODEM galéria volt igazgatója) azt mondja: ebben a projektben az „lelkesítette”, hogy miként lehet egy galéria terét úgy megtölteni és berendezni, hogy „a filmek egymással és a térrel is kapcsolatba lépve mutassanak túl a vetítőfelület és nézője immár szokásos kapcsolatán”.

A tárlat felvonultatja a MOME teljes animációs alkotóműhelyét: fesztiváldíjas filmeket láthatunk, bepillanthatunk a készítésük rejtelmeibe, és –mint írják – átélhetjük a fantázia, kreativitás, humor és a mozgókép örömét a kiállítótérben. Az alkotásokat Domonyi Rita dramaturg válogatta. A kisfilmek összesített vetítési ideje pár perccel több, mint három óra. A MOME egyes diákjai eszement tehetségesek, kreatívak és nyitottak.

Szellem, képzelőerő és az alkotás fázisai fiatal művészek animációs filmjeiben

Engem a lelkesült tér akkor ragadott magával, amikor az Egyet tudok című animációban meghallottam Benkő Dániel gitárművész és Csernus Imre pszichológus 2010-es, „bevállalós” televíziós beszélgetését, fekete-fehér, ógörög motívumok közé helyezve. A világszínvonalú professzionalitással elkészített rajzfilmben egy öregedő, kopaszodó isten oktatott egy fiatal félistent a művészet és halál nagy kérdéseiről.

– Én egyet tudok, ember vagyok, kopok, meg fogok halni – mondja az animációban az ógörög Csernus, majd azt kérdezi: – Miért, te nem fogsz?

– Nem – vágja rá az öreg, kopaszodó, kiégett isten. A pár perces film megérdemli, hogy itt álljon az alkotó neve: Bányai Zsuzsannának hívják, a mű konzulense M. Tóth Géza volt. A tárlat június első hétvégéjéig látogatható, de akinek tetszett, reménykedhet a folytatásban: a Batthyány 24 azt tervezi, hogy a novemberi MOME Premier anyagának (amelyet a hallgatók új diplomafilmjeiből állítanak össze) a budapesti vetítés után lesz egy debreceni bemutatója is.