Máig találgatni tudunk csupán, mi célja lehetett a náciknak azzal a hét életben hagyott magyar asszonnyal, akinek megengedték, hogy a láger borzalmai közepette életet adjon gyermekének. A vérfagyasztó számokat ismerjük. Azokat a várandós nőket, akik a vagonokból kiszállítva jelentkeztek a felkínált pluszélelemért, soha többé nem látta senki. És akkor itt ez a hét anya, karján egészséges gyermekével, köztük Mirjam Rosenthal, aki most 92 éves, Kanadában él, de még mindig olyan ízesen és választékosan beszél magyarul, mintha a múlt héten hagyta volna el az országot.
A Cseke–S. Takács duó a már megszokott alapossággal, képi és videoanyaggal gazdagon illusztrálva, kontextusba helyezve bontja ki a történetet.
Nem céljuk a hatásvadászat, nem fűznek megjegyzést semmihez – egyáltalán: csak annyira vannak előtérben, amennyire az szükséges. Így elkerülik, hogy a film giccsbe forduljon – még annak is nyomatéka van, amikor megjelennek látogatóban Mirjam unokái és dédunokái.
Az epizód legborzalmasabb momentuma, amikor Mirjam elmondja: mivel a méhlepény nem akart „megszületni", a szülésig csempészett élelemmel életben tartott Vadász doktor saját testsúlyával próbálta kipréselni azt a kritikus állapotban lévő asszony hasából. Saját testsúlyával, ami alig lehetett több harminc-negyven kilónál.
S persze halljuk a pokolban született fiút, Leslie-t, aki azt mondja: életfeladata, hogy elmesélje a történetét. Hogy ameddig csak lehet, megmaradjon kapocsnak, amin függve a holokauszt egy ideig még valóságos maradhat.
Mindig óriási a veszélye, hogy mindez a rossz megvalósítás miatt hitelét veszti. Mirjam és Leslie históriája esetében szó sincs ilyesmiről: értő és biztos kezekbe került.
On the Spot: Kilenc hónap alatt a Föld körül. Hétfő este a Duna TV-n Ismétlés vasárnap 21.25-kor
