Az Állami Számvevőszék már 2010-ben, az MSZP megsemmisítő veresége körül súlyosan elmarasztalta a Nemzeti Kulturális Alap miniszteri keretének felhasználását. Alapvetően szabályozatlannak tartották a kifizetések menetét, és megállapították, hogy a miniszter, Hiller István választókerületének kulturális intézményei feltűnően sokszor részesültek támogatásokban. Az alappal folytatott levelezésünk világossá tette, hogy a helyzet érdemben nem javult a fülkeforradalom évei alatt sem.
„Még azt sem lehet tudni, mi a célja a miniszteri keretnek, ezt ugyanis sem az alapok általános működését szabályozó jogszabályok, sem az egyes alapok létrehozását, működtetését szabályozó törvények és kormányrendeletek nem határozták meg” – írta a 2010-es ÁSZ-vizsgálatról beszámoló Origo, évtizede ismételgetett érveket fogalmazva újra.
A miniszteri keret óriási összegek kiosztását bízta évről évre egyetlen személy tetszőleges döntésére, jóformán korlátozások nélkül. Kérdésünkre, hogy szerintük változott-e a helyzet az utóbbi szűk négy és fél évben, az alap igazgatósága azt felelte, hogy nincs probléma, mert a miniszteri keret célját megadó jogszabály „egyértelműen fogalmaz”.
 |
Osztották a miniszteri keretet
M. Schmidt János |
Az „egyértelmű” rendelet szerint a miniszteri keret funkciója többek között „olyan egyedi pályázatok” támogatása, „amelyeket a miniszter – a miniszteri keret terhére – támogatandónak ítél”. Vagyis a miniszter arra és annak adhat pénzt, amire és akinek akar. Ráadásul az általa támogatott pályázatok „szakmai ellenőrzési feladatainak ellátásáról” is ő maga gondoskodik, ha akar.
A kultúrát felügyelő miniszter dönt a saját kerete nagyságáról is, azzal a kikötéssel, hogy az nem haladhatja meg a legfőbb bevételi forrás, az ötös lottó játékadója – különféle működési költségekkel csökkentett – 90%-ának negyedét, ez idén bő egy és háromnegyed milliárd forint. Az NKA tájékoztatása szerint „nem volt olyan eset” az utóbbi években, hogy a miniszter akár egyetlen, saját maga által kiosztható forintról is lemondott volna.
Szabályozottabb, átláthatóbb pénzosztást tenne lehetővé, ha a keretre nyílt pályázatokat írnának ki, de erre is csak egyetlen példa akadt: Balog Zoltán 2014 februárjában a Római Magyar Akadémia közreműködésével képzőművészeti ösztöndíj-támogatásra írt ki pályázatot alig több mint 650 ezer forint értékben – ami kevesebb, mint a miniszteri keret egy százaléka. A miniszter bármikor megtehetné, hogy szakmai testületeket kapcsol be a döntésekbe, de erre utoljára Hiller minisztersége alatt került sor. Az általa 2008-ban felállított Ideiglenes Miniszteri Kollégium a kormányváltás után már nem hozott döntést, 2011 elején meg is szüntették.
A 2010 utáni kormányok egyetlen érdemi önkorlátozása a tárcát Balog előtt irányító Réthelyi Miklós miniszter nevéhez fűződik: ő adott át saját keretéből 2012 és 2014 között összesen 1 milliárd 300 millió forintot a Könyvkiadás Kollégiuma, illetve a Kálomista Gábor vezette Kulturális Fesztiválok Kollégiuma részére. Sűrűn – de teljesen eredménytelenül – elhangzik a javaslat, hogy a miniszteri keretnek – drasztikusan lecsökkentett költségvetéssel – amolyan vismaior keretként kéne megmaradnia: az azonnali beavatkozást igénylő esetekre kéne fenntartani, amikor valóban komoly kárt okozna a „rendes” döntési folyamat lefuttatása.
A 2010-es vizsgálat – nem először – megállapította azt is, hogy a támogató döntések esetlegesek, semmilyen szempontrendszert nem követnek. Az NKA szerint ez nem is lehet másképp: „Amint azt már több vizsgálat, így az Állami Számvevőszék vizsgálatai során is az NKA kollégiumai kifejtették, kulturális területeken egységes, normatív szempontrendszer kialakítása nem lehetséges, hiszen az egyes kulturális teljesítmények, alkotások szakmai értékelése mechanikus módon sohasem volt megvalósítható.”
