galéria megtekintése

Hadd zuhogjon! - Prince halálára

11 komment


Csepelyi Adrienn

„Figyelem! Ez a szócikk olyasvalakiről szól, aki épp most halt meg” – írja a Wikipédia, s bárcsak most is tévedne, mint annyiszor máskor, de nem. Életének ötvenhetedik esztendejében meghalt Prince. A popzene holnaptól nem ugyanazt jelenti már.

Persze, hogy esett, én akartam, hogy zuhogjon – vonta meg a vállát a 2007-es Super Bowl félidei show-ja után, mintha csak azt mondta volna: mit nem értesz azon, hogy már vacsoráztam? Aztán besétált az öltözőjébe az égszínkék öltönyében, és ide a rozsdás bökőt, hogy az emberek ott álltak a backstage-ben tátott szájjal, és hittek neki. Ötven esztendeje nem esett eső a Super Bowl alatt, akkor azonban, amikor Prince a Purple Raint énekelte, ömlött. Stílszerű, nem?

Fotó: Kocsis Zoltán / Népszabadság/archív

Féltek, hogy kitöri a nyakát a csúszós padlón. Vagy megrázza az áram, miközben énekel a kezében az elektromos gitár. Ő azonban lenyomott egy hibátlan minikoncertet, elégedetten kacsintott Szent Péterre, és elegánsan levonult. Hisz minden a terv szerint zajlott. Nemcsak a gitárját méretezték rá, de az egész univerzumot is.

 

Belerendezte magát az életünkbe. Ültünk a szemcsés, nagy nehezen befogott MTV előtt 1991-ben, egyen-iskolaköpenyben, tömeggyártott pulóverben, és akkor egyszer csak jött ő, piros kezeslábasban, hófehér kabátban, és azt énekelte, hogy mi vagyunk a legjobbak, mi vagyunk a krém. Elhittük neki, hogy mindent lehet: válltömést, magas sarkút és flittert, köldökig kivágott felsőt meg trapéznadrágot. Bárkinek. Elhittük, hogy – ezt is a Creamben énekli – minden, amit teszünk, szexi, mert bármit is akartak már a nyolcvanas években is belénk sulykolni, nem csak egyféle szépség létezik.

Elérhető egy rossz minőségű, fekete-fehér felvétel a YouTube-on, Prince 1982-es, Capitol Theatre-beli koncertjéről. Izzik. Prince is, a képernyő is. Egy ponton vetkőzni kezd, s az ember azt érzi, menten szétfeszíti valami a monitort. Ez az energia kitartott egész életében – a kérdés inkább az volt mindig: képes-e a közönség és a szakma tartani a tempót Prince fülledt, burjánzó, lebilincselő, vad fantáziájával.

„Mi hiányzik a popzenéből? A veszély” – mondta egyszer, s tett is róla, hogy ezt a hiányt csökkentse. Víziói voltak, s nemcsak zeneileg: amikor mi átmentünk a negyedik szomszédhoz, hogy megnézzük, tényleg létezik-e színes képernyős számítógép, ő interneten tette elérhetővé az albumát. Ontotta magából a dalokat, olyan természetességgel, ahogyan más bevásárlólistát ír. Maga volt a zene.

A Darling Nikki című száma végén, a zuhogó eső hangjai alatt egy utolsó versszak bújik meg. Elsőre semmi értelme, fura, torz énekfoszlányok csupán. Ha azonban valaki visszafelé játssza le a dalt, az alábbi szöveg bontakozik ki a gospelszerű hangszövetből: Helló, hogy vagy? Jól, mert tudom, hogy hamarosan eljön az Úr. Hamarosan. Hamarosan.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.