– Az orvosa eltiltotta attól, hogy eljátssza a születésnapi jutalomjátékot Anatolij Vasziljev rendezésében. Bánja vagy megkönnyebbült?
– Vasziljev nagy rendező, II. János Pál pápától Fellinin át Peter Brookon keresztül mindenki leborult előtte. Hihetetlenül szeretem, dolgoztam nála két hónapig Moszkvában.
Azt mondja, világtrend, hogy jó színészek felolvassák a szöveget, és a fontos két-három mondatnál kinéznek.
Így csináltuk volna mi is. Demivel két filmet is forgattam egyszerre, és játszom a színházban, tartok attól, hogy elfárasztana. Kórházba is kerültem, és félni kell, nehogy tüdőgyulladást kapjak. Telenyomtak antibiotikummal, és a professzor letiltotta a bemutatót. Az egész ország tudja, voltam klinikai halott. Röhögve azt szoktam mondani: nem beszélek a betegségeimről, mert már eleve úgy ül be a közönség: Te, ez még él?
|
| Fotó: Reviczky Zsolt / Népszabadság |
– Amikor visszajött a klinikai halálból, állítólag azt mondta Molnár Gál Péternek: Kibabráltam veled, Emdzsípí, nem írhatod meg a nekrológomat.
– Rosszul emlékezett. Ő mondta, hogy megírta már a nekrológom. Hogyhogy megírtad? – kérdeztem tőle, és erre azt válaszolta: Ha olyan nagy ember, mint te, klinikai halott, akkor meg kell írni előre, mert ha tényleg meghalsz, nem lehet várni két napot.
De hiába kértem, nem adta oda, nem tudom, mi volt benne.
– A forgatásokat hogy bírja? Mészáros Mártával az Aurora Borealis – Északi fény és Kamondi Zoltánnal a Halj már meg! címűn dolgoztak.
– Kamondinál egy tolószékben ültem, összesen öt mondatom volt. Csak sokat kellett ott lennem. A fiamat Hegedűs D. Géza játszotta, állandóan ütöttem, hogy nem normális, amiért a Vígszínház vezető színészeként nem kért sok-sok pénzt, hogy a film miatt fel kellett híznia. Mészáros Mártánál sincs nagy szerepem. Ha sikerül jól megcsinálni –és ő jó filmeket készít –, akkor ez nagyon jó könyv, jó történet a megszálló orosz katonák gyerekeiről és asszonyairól.
|
| Fotó: Reviczky Zsolt / Népszabadság |
– A Nemzetiben ülünk, itt kezdte a pályáját, most is itt tag. Melyik volt a kedvenc időszaka?
– Az a Nemzeti, ahova bekerültem. Felejthetetlenek, akik között felnőttem, megtanultam a szakmát, és tartották bennem a lelket. Szükségem is volt rá, mert sokan nem fogadtak el színpadon, mondván, nem tudok se mozogni, se beszélni. Gellért Endre és Major Tamás ölben tartott, „be fogsz épülni a Nemzeti Színház falai közé”, mondták. Úgy jöttem el a Nemzetiből, hogy rávágtam az ajtót Zsámbéki Gáborra. Tisztáztuk később, hogy nekem volt igazam, most ő a legjobb barátom. Egyébként hosszú ideig nem volt beszélő viszonyban Schwajda Györggyel, akinek tíz évig voltam színésze Szolnokon, én közvetítettem köztük telefonon, ha akartak valamit egymástól. A Nemzetibe való visszatérésem is Schwajdának köszönhető: én voltam az első, akit leszerződtetett. Akkor azt mondtam: a Nemzetibe léptem be, és innen fogok meghalni.
|
| Fotó: Reviczky Zsolt / Népszabadság |
– A születésnapi gáláját Jordán Tamás, a Nemzeti korábbi igazgatója rendezi, ahogy a hetvenediket is. Azon kívül, hogy Kepes András vezesse, volt más kérése is?
– Kepes vezette a 70. születésnapomon is, azért kértem őt. Mondtam még néhány nevet, de lehet, hogy éppen nem érnek rá. Mindig meglepetést kapok.
Az biztos, én az első sor szélén fogok ülni.
– És szerepel a gálán?
– Én?! Hogy képzeli? Ha megkérnének, akkor is azt mondanám: nem. Nyet!
