galéria megtekintése

Ha egyszer Houdini elszabadul

0 komment


Bárkay Tamás

Bíró László után ismét egy nagyszerű magyar migránsra emlékezik az Országos Széchényi Könyvtár: új kamarakiállítása a 90 éve elhunyt, Weisz Erikként született Harry Houdini előtt tiszteleg. A tárlatban a mester tárgyainak gyűjtője, az ugyancsak szabadulóművész David Merlini volt a kalau­zunk, aki márciusban múzeumot nyit a nagy előd nevével.

A szabadulómester legfontosabb attribútumai, a bilincsek között helyet kapott egy hüvelykbilincs is. Ez mára kikopott a rendőrségi használatból, főleg, mert nem volt elég biztonságos, például, ha a delikvens előre megfontolt szándékkal lerágta (vagy levágta) a két ujját, huss, már mehetett is, amerre látott – indokolt David Merlini, aki ezt követően egy nőfűrészelő ládára hívta fel a figyelmünket. A műtárgy az általa szakfelügyelt, Adrien Brodyval forgatott 2014-es életrajzi film díszleteként szolgált, és a művész pályájának egy igen fontos állomását volt hivatott felidézni.

Merlini a nagy előd híres ládájával
Merlini a nagy előd híres ládájával
Reviczky Zsolt / Népszabadság

A gyermek Houdini egy hasonló ládával szembesült, amikor a szülei által választott új otthonában, a Wisconsin állambeli Appletonban először látott hölgyet darabolni. A mutatványt bizonyos Doctor Lynn celebrálta, a művelethez illően véres hentes-ruházatban. Van a teremben egy teljesen eredeti, százévesforma kényszerzubbony, tekintve, hogy Houdini ilyesfélékből is számtalanszor kiverekedte magát.

 

Miként az úgynevezett helycserés ládából is, amelynek működését megismerhetik a látogatók. Merlinitől megtudtuk, ezt a fajta kelléket gyakorlatilag máig változatlan formában árulják a szakkereskedések, ugyanis a Houdini-találmány technikailag tökéletes, tehát továbbfejleszthetetlen. Aki ki akar és tud szabadulni belőle, az ki is fog. Ahogy egyébként a többi találmánya is meghaladhatatlan. Például az úgynevezett kínai víz alatti kínzókamra is.

Rejtélyek háza

Ha minden a várakozások szerint alakul, az itthon kissé árnyékba szorult Houdini emlékét hamarosan állandó kiállítás őrzi majd Budapesten. David Merlini több száz kincsét a várbeli Dísz tér egyik házának kiterjedt földszinti lakásában mutatják be a publikumnak, ugyanott pályakezdő bűvészek számára alkotóműhelyt nyitnak, és egy színháztermet is kialakítanak. Merlini, az ötletgazda és a projekt motorja márciusban szeretné avatni a Harry Houdini Házat.

A gyűjtő felhívta a figyelmünket: a mester kizárólag preparálatlan eszközöket használt fellépésein, az eredetiséget minden alkalommal egy elfogulatlan bizottság garantálta, és a közönség tagjai önkezükkel is ellenőrizhették, hogy nincs sem csalás, sem ámítás.
A modern korban a hardvercégek kifejezetten keresték az alkalmat, hogy kiváló gyártmányaikat egy-egy Houdini-attrakció keretében mutathassák be, remélve, hogy mégis kifoghatnak a sztáron. Talán így kötött ki Merlininél Houdini egyik legbecsesebb kincse, egy irgalmatlanul masszív és nehéz Tower nevű bokabilincs is, amely egy Las Vegas-i gyűjtőtől került a fiatal szabadulóművész birtokába – igen gazdag és meggyőző dokumentációval ellátva. Viszont a szintén Houdini által birtokolt, úgyszintén munkaeszközként szolgált faláda nem lett honfitársunké, mert azt David Copper­field vitte haza. Az illuzionistának éppen volt rá 65 ezer dollárja, alkalmi kiállításkalauzunknak pedig éppen nem.

A láda hiánya azóta is sajgó. David Merlini megjegyezte: egyébként sem olyan könnyű hiteles relikviákra bukkanni, ugyanis nincs sok belőlük, pláne, hogy 1995-ben egy kanadai Houdini-tárlaton tűz ütött ki, és rengeteg értéket elpusztított.

A mostani kiállításon számos fotó, írott dokumentum és egyéb tárgy mellett megtekinthető egy különös ácsolat, egy emberléptékű láda, amelyben ülve foglalt helyet a kedvezményezett, akinek csak a feje és a két keze lógott ki a megfelelő lyukon. Ennek is remek a története: Houdini egy időben egészen kegyetlenül rászállt a magukat látnoknak mondó médiumokra, akik szeánszai­kon földön túli jelenségekkel borzongatták meg a fizetővendégeket, de persze valójában mégsem. Egyikük, a kor ismert figurája, bizonyos Lady Margery különösen Houdini bögyében volt a parajelenségként eladott trükkjei miatt.­ Egy összejövetelen felkérte hát, hogy legyen drága beülni a ládába, és próbáljon onnan szellemet idézni, ha tényleg ekkora a hatalma, biztos menni fog. Nem ment, az eset messze földön elhíresült, a hölgy feladta az ipart.

Egy viaszmás
Egy viaszmás
Reviczky Zsolt / Népszabadság

A tájékozottabbak előtt ismeretes, a művész gyakran kérkedett erős hasizomzatával, több fellépésén kifejezetten kérte az egybegyűlteket, hogy üssék csak bátran gyomorszájon, meglátják, meg se kottyan neki (meglátták). Egy alkalommal azonban váratlanul érte a próba: az öltözőjében relaxált éppen az ágyán, amikor egy Whitehead nevű fiatalember berontott a körletbe, és többször teljes erejéből gyomron vágta. David Merlini tudomása szerint a mester az ebből szövődött hasfalgyulladásba halt bele néhány nap múlva; alig 52 évet élt. A korabeli szóbeszéd szerint Whitehead Margery nagy rajongója volt.

Névjegy

David Merlini

Budapesten született 1978-ban, édesanyja Mezei Anikó táncdalénekes, édesapja Alfredo Merlini olasz festőművész. Gyerekkorában költözött Olaszországba a családdal, majd Svájcban élt. 17 évesen jött vissza Budapestre, ahol elsőként 1995-ben, a Sziget Fesztivál Nagyszínpadán láthatta a közönség: egy lángoló kötélről fejjel lefelé lógva 90 másodperc alatt szabadította ki magát a kényszerzubbonyból. Az elmúlt tíz évben a világot járta, különös műgonddal előkészített, látványos és főleg veszélyes szabadulószámaival tucatnyi városban aratott zajos sikert.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető