Ha egyszer Houdini elszabadul

Miként az úgynevezett helycserés ládából is, amelynek működését megismerhetik a látogatók. Merlinitől megtudtuk, ezt a fajta kelléket gyakorlatilag máig változatlan formában árulják a szakkereskedések, ugyanis a Houdini-találmány technikailag tökéletes, tehát továbbfejleszthetetlen. Aki ki akar és tud szabadulni belőle, az ki is fog. Ahogy egyébként a többi találmánya is meghaladhatatlan. Például az úgynevezett kínai víz alatti kínzókamra is.

A gyűjtő felhívta a figyelmünket: a mester kizárólag preparálatlan eszközöket használt fellépésein, az eredetiséget minden alkalommal egy elfogulatlan bizottság garantálta, és a közönség tagjai önkezükkel is ellenőrizhették, hogy nincs sem csalás, sem ámítás.
A modern korban a hardvercégek kifejezetten keresték az alkalmat, hogy kiváló gyártmányaikat egy-egy Houdini-attrakció keretében mutathassák be, remélve, hogy mégis kifoghatnak a sztáron. Talán így kötött ki Merlininél Houdini egyik legbecsesebb kincse, egy irgalmatlanul masszív és nehéz Tower nevű bokabilincs is, amely egy Las Vegas-i gyűjtőtől került a fiatal szabadulóművész birtokába – igen gazdag és meggyőző dokumentációval ellátva. Viszont a szintén Houdini által birtokolt, úgyszintén munkaeszközként szolgált faláda nem lett honfitársunké, mert azt David Copper­field vitte haza. Az illuzionistának éppen volt rá 65 ezer dollárja, alkalmi kiállításkalauzunknak pedig éppen nem.

A láda hiánya azóta is sajgó. David Merlini megjegyezte: egyébként sem olyan könnyű hiteles relikviákra bukkanni, ugyanis nincs sok belőlük, pláne, hogy 1995-ben egy kanadai Houdini-tárlaton tűz ütött ki, és rengeteg értéket elpusztított.

A mostani kiállításon számos fotó, írott dokumentum és egyéb tárgy mellett megtekinthető egy különös ácsolat, egy emberléptékű láda, amelyben ülve foglalt helyet a kedvezményezett, akinek csak a feje és a két keze lógott ki a megfelelő lyukon. Ennek is remek a története: Houdini egy időben egészen kegyetlenül rászállt a magukat látnoknak mondó médiumokra, akik szeánszai­kon földön túli jelenségekkel borzongatták meg a fizetővendégeket, de persze valójában mégsem. Egyikük, a kor ismert figurája, bizonyos Lady Margery különösen Houdini bögyében volt a parajelenségként eladott trükkjei miatt.­ Egy összejövetelen felkérte hát, hogy legyen drága beülni a ládába, és próbáljon onnan szellemet idézni, ha tényleg ekkora a hatalma, biztos menni fog. Nem ment, az eset messze földön elhíresült, a hölgy feladta az ipart.

Egy viaszmás Reviczky Zsolt / Népszabadság

A tájékozottabbak előtt ismeretes, a művész gyakran kérkedett erős hasizomzatával, több fellépésén kifejezetten kérte az egybegyűlteket, hogy üssék csak bátran gyomorszájon, meglátják, meg se kottyan neki (meglátták). Egy alkalommal azonban váratlanul érte a próba: az öltözőjében relaxált éppen az ágyán, amikor egy Whitehead nevű fiatalember berontott a körletbe, és többször teljes erejéből gyomron vágta. David Merlini tudomása szerint a mester az ebből szövődött hasfalgyulladásba halt bele néhány nap múlva; alig 52 évet élt. A korabeli szóbeszéd szerint Whitehead Margery nagy rajongója volt.