Az „Orwell tiniknek"-recept – bármennyire is meglepő – működött, hovatovább új mozis franchise lehetőségét kínálta az akkor éppen kifutó Alkonyat-széria helyére lépve. Mindenki örült, mert Ross biztos kezű rendező – sosem megy egy bizonyos színvonal alá –, a Katniss Everdeen szerepét vállaló, immár Oscar-díjas Jennifer Lawrence kvalitásos színésznő, és jó volt látni, hogy egy korosztályos moziban a társadalmi és politikai igazságtalanságokra próbálnak rámutatni.

A kassza csilingelését jólesőn hallgatva, gőzerővel készült a két további regény megfilmesítése. Néhány hónap múltán azonban Gary Ross kilépett a produkcióból: szerinte túl rövid határidőt kapott a munka elvégzésére. A helyére beugró Francis Lawrence neve nem volt garancia semmire, de Az éhezők viadala: Futótűz, ha nem érte is el az elő rész minőségét, jól sikerült folytatásként beszéltek róla. Még akkor is, ha lényegében ugyanazt adta, mint az első rész: Katniss ismét az életéért harcolt a viadal nevű reality-n (melyen tulajdonképpen kiskorúak gyilkolják egymást).

A harmadik regény, a Kiválasztott filmje egészen más lett. Egyrészt már az író is érezte, hogy harmadszorra nem adhatja el ugyanazt a klisét. Ráadásul előbb-utóbb minden lázadozás forradalomhoz vezet. Különösen, hogy kiderült: van ellenállás, méghozzá az eddig elpusztultnak hitt 13-as körzetben.

Militarista demokraták laknak a Föld alatt, és még elnökük is van, Julianne Moore alakítja. Csakhogy amikor a legfontosabb volna, hogy ideológiailag pontos legyen a film, akkor következnek a legátlátszóbb megoldások: még a briliáns Donald Sutherland sem tudja hitelessé tenni a demagóg szövegeket ellenszenves diktátorként, a demokráciáért harcoló Julianne Moore is csak csücsörítésével tud kiemelkedni a mezőnyből.

Szegény Jennifer Lawrence-nek pedig túl sok jelenetben kell semmitmondó dialógusokat felmondania. Az általa játszott főhős karaktere egyszerűen nincs megírva. Két férfi közötti vergődése is totálisan érdektelen. Amikor pedig kilép a szerelmi háromszögből, azzal kell szembesülnie a nézőnek, hogy a jövőben a forradalmár ruhatára lesz a központi kérdés. Divatpedagógia-fantasztikum, picsogással, de magas fokon.

Az első két rész után kevesen gondolták, hogy Az éhezők viadala az Alkonyat-széria értelmi és érzelmi színvonalára zuhan. Nem volt jó ötlet, hogy a harmadik regényről két bőrt akartak lehúzni, és most csak az első résszel jöttek ki. Suzanne Collins leányponyvájában ehhez nem volt ehhez elég kraft. Az első két filmben sikerült a regények gyengeségeit eltüntetni, most viszont felnagyították a hibákat. Ez a mozi nem lett más, mint egy végtelenségig elnyújtott prológus. Akkor kezd(ene) történni valami, amikor elindul a vége-főcím.

Bosszantó. Egyszerűen bosszantó.

Regény vagy film?

Az éhezők viadala trilógia igen könnyen olvasható, korunk szlengjét könnyű kézzel alkalmazó ponyva. (Erre a nyelvi lazaságra Totth Benedek magyar fordítása még rá is tesz egy lapáttal.) Ráadásul a Suzanne Collins által megálmodott univerzum esetében a filmipar idejekorán beszállt a rajongói hisztéria felkeltésébe. Nina Jacobson producer már akkor megvette a Collins-művek megfilmesítési jogait, amikor az még csak „bevezetés alatt" állt, majd azzal, hogy folyamatos kampányt csaptak a készülő első film körül, elősegítették a könyv folyamatos népszerűsítését, így az eladott példányszám rekordmagasságokba szökött. Az éhezők viadala első kötete 2008-ban, a Futótűz 2009-ben jelent meg, a trilógia lezáró darabja, a Kiválasztott pedig 2010-ben.

Az éhezők viadala. A kiválasztott 1. rész
Forgalmazó: Fórum Hungary