galéria megtekintése

Ha az isten háta mögött ilyen bulik vannak, akkor ne is kerüljünk a színe elé

0 komment

Urbán Csilla

A vajdasági Malomfesztivált nem lehet kihagyni, még az sem lehet kifogás, hogy Budapestről nem kevés vesződséggel lehet eljutni Oromra.

A fesztivál nevét adó malom Orom szélén áll, árnyékában három napig szól a zene, van egy medence, de nincs túlzsúfoltság. Összesen ennyit tudtam a vajdasági partiról, de ez elég is volt, hogy egy teljes hét Sziget és az ottani több százezer ember után ne legyen kérdés: megyünk Oromra.

Fotó: Kurucz Ágnes

Ha valaki már járt arra, akkor az emberben – persze a pálinkán kívül – az biztos megmarad a Vajdaságról, hogy megütköztetően nagy a vendégszeretet, és ez garantálja, hogy mindent gond nélkül el lehessen intézni. A Szabadkától 25 kilométerre fekvő Oromra ugyan megy busz és vonat, de az 1500 lakosú település kevéssé volt felkészülve arra, hogy szállást adjon azoknak, akik balga módon nem készültek sátorral, szálláshelyük pedig nem közelíthető meg tömegközlekedéssel. Nincs iskolaidő, busz nem jár. De amint megérkezünk, ez valahogy senkit sem érdekel.

 

A fesztiválokon rendre kiesünk az időből, ami ilyenkor máshogy telik, Oromban pedig minden fokozottan lassabban múlnak a percek. Már szól a zene (három helyszín van egyébként, egy „nagyszínpad", egy folk- és egy electrosátor), közben a környékbeli településekről, illetve a Magyarországról érkező fesztiválozók keresik az amúgy is csak ideig-óráig árnyékban maradó sátorhelyeket, és – nem ér minket meglepetés – fel is ajánlják a szabadkai buszúton megismert lányok: náluk lehet aludni, mert hely az van és már ismerjük egymást.

Mire elfogy a repohárban (vagyis visszaváltható műanyag krigliben) kiadott sör, meg is érkezik autóval a tóthfalui szállásközvetítő, akinek egy percig sem jelentett gondot, hogy átugorjon a vendégéért. Beszállunk a kocsiba, és csak mesél és mesél. Hogy mennyire örülnek a fesztiválnak, elvégre történik valami és nemcsak Orom, hanem a 700 fős Tóthfalu is mennyire jó hely. Nagyon rendezett, zeneiskola működik a faluban, és fellendülőben van, a környéken sok az olaj, amit orosz cégek próbálnak meg kitermelni.

Fotó: Kurucz Ágnes

Esténként valóban eléggé apokaliptikus látványt nyújt, ahogy a kukoricás mellett futó földút mentén két kivilágított építmény nő a nagy semmi fölé. Ezt akkor láthatjuk, ha a két település között biciklivel ingázunk, így volt ugyanis a legegyszerűbb visszajutni Oromra. És a bicikli honnan volt? A szállásadótól, akinek nem volt kérdés, mehetek vele, ő ugyan nem jön át, habár hallott már a fesztiválról, tudja, hogy harmadik éve rendezik meg. Majd megemlíti a zentai Nyári Ifjúsági Játékokat, ami egy rendkívül fontos és nosztalgiával teli esemény minden 30 év körüli számára, akivel csak találkoztunk. A vajdasági magyar fiataloknak nem volt sok pénzük, hogy utazzanak, de együtt lenni mégiscsak jó, a zentai buli viszont kommercializálódott, befulladt, de most itt van a három nap alatt pár ezer embert vendéglátó Malom, amelynek az előzményei közé tartozik a „Windmill Festival" és az „oromi napok" is.

A zene reggeltől estig szól, de aki nem akarja a napon forralni magában az alkoholt egy szalmabálán fekve a batikolt textilekkel lefedett pihenő sátorban, a fás-ligetes részen berendezett Sunrise stage előtt vagy gyakorlatilag bárhol a fesztivál néhány száz négyszetméteres, installációkkal tűzdelt területén, annak ott vannak a filmes, fotós workshopok, és aki akarja, a „gyerekmalom" programjaira a gyerekeit is magával hozhatja. Vagy részt vehet az Expe­rience Balkan – Balkan Calling Egyesület programjain, zentai, szabadkai kirándulásokon és a kimaradhatatlan pálinkakóstolón Csantavéren, ahová lovas kocsival zötykölődünk át.

Fotó: Kurucz Ágnes

Pálinka, bor, sör természetesen a fesztivál területén is van, egy emberes méretű pljeskavica forintban körülbelül 500 forint, egy sör 330, a kézműves sör (mert az is van), egy hajszálnyival drágább, koccintani pedig, mintha már régóta ismernénk egymást, bárkivel lehet. Ez szó szerint így van, annyira családias a Malom, hogy egy nap után már csak ismerős arcok jönnek szembe. És a koncertekre sem lehet semmilyen panasz. Itt még ugyanis ismeretlen a műanyag koncertpadló, ezerrel megy a pogó, árad a füst a pljeskavicástól, a malmon vibrál a színes fényjáték és mindenki azt érzi, hogy nagyon gyorsan vége lett ennek az egésznek.

Másnap délelőtt a vászonnal eltakart zuhanyzókban láthatóak a fürdőzők sziluettjei, de sokan már keresik a fuvart, mert nemcsak ide, hazajutni sem könnyű. Abban biztosak vagyunk, hogy ha az isten háta mögött ilyen bulik vannak, akkor ne is kerüljünk soha a színe elé.

A szerb Nirvana mindenkit lázba hoz

A zenei kínálat egy mainstream hazai fesztivál, egy falunap és egy progresszív-alter buli keveréke, így tényleg mindenki megtalálhatja, amit szeret. Fellépett például a helyi, valóban lábasokon csörömpölő, ad hoc módon zenélő Lábos Electric Orchestra, a reggae, groove, funk elemeket keverő zentai UpRize,
a diszkózenét, a balkán beatet és a klezmert vegyítő cseh Circus Problem, a hiphopos, popos, dzsesszes német Kurts Weg, a szlovák Talent Transport dzsessztrió, a dél-alföldi tamburás hagyományokat követő óbecsei Fokos zenekar, a budapesti, népzenéből, dzsesszből, bluesból, reggae-ből merítő Góbé, a szegedi posztpunk Umreti Fit, és az olyan, Magyarországon is ismert zenekarok, mint a Szabó Balázs Bandája, a Middlemist Red és a Kistehén.

A szombati headliner pedig az általunk leginkább várt szerbiai Nirvanának is nevezett, posztpunkot, garage és alternatív rockot játszó Repetitor (képünkön). A három főből a dobos és a basszusgitáros is nő, a gitáros-énekes pedig pillanatokra igen erősen Ian Curtist idézi, majd beugrál a tömegbe, felmászik az állványzatra, a közönség pedig tombol a hatalmas porban.

NOL Piactér
Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.