Jelentkezzen, de őszintén ám, aki kapásból képes rávágni, mit rövidít pontosan a MÉH betűszó. Na ugyi. Magam például, aki a Belső-Terézváros jellegzetes figurájaként, generációjának eklatáns példányaként kifejezetten hosszú, bensőséges és olykor kimondottan gyümölcsöző viszonyt ápoltam a nevezett vállalattal, merész ívű pályám kezdetén akár egy öntöttvas radiátorszelvénybe lefogadtam volna, hogy a MÉH voltaképpen a méhről, e kedves hártyásszárnyúról kapta a nevét, a gyűjtögetésre és a szorgalomra való tekintettel. Jó, hogy nem fogadtam, mert a helyes megfejtés: Melléktermék és Hulladék Egyesülés.
 |
| Roncsfeldolgozás 1973-ban, az alsónémedi MÉH-telepen Kéri Dániel / Népszabadság/archív |
A szervezet – mint azt a HVG Magyar cégek története című online gyűjteményéből tudjuk – a Tollkereskedelmi Vállalat Melléktermék és Hulladékgyűjtő Főosztályából jött létre 1950-ben, a Népgazdasági Tanács döntése nyomán, a nyersanyagínség enyhítésére, a békeharc jegyében. Az egyesülésben lévő húsz MÉH-vállalat 1954-ben a Könnyűipari Minisztérium védőszárnyai alá került, 1966-ban megalakult a MÉH Nyersanyaghasznosító Tröszt, amely 1977-ben átkerült az Országos Anyag- és Árhivatal felügyelete alá, ez hat MÉH-vállalatot alakított ki. Komoly foglalkoztatók voltak: a 80-as években 6000 ember dolgozott a kétszáz telephelyen. A MÉH Trösztöt a rendszerváltás után hat részre bontva privatizálták.
