A XIX–XX. század fordulóján nemcsak éjjeliedényekből készítettek játékokat, hanem szinte mindenből, ami a polgárcsaládok otthonában előfordulhatott. A játék bili az állandó tárlat legnagyobb kedvencei közé tartozik, nyilván nem szükséges ecsetelni, hogy a szöveg hangos felolvasása milyen reakciókat vált ki a gyereklátogatókból. A korabeli használati tárgyakat idéző miniatűr játékok sokasága azt is jelzi, hogy a fehérvári babamúzeum jóval több, mint játékbabák gyűjteménye: átfogó kor- és művelődéstörténeti tabló. Ahogy a gyűjtemény gazdája, a tavaly elhunyt Moskovszky Éva fogalmazott egykor: a babaház a régi idők lakáskultúrájának lenyomata.

A Moskovszky-gyűjtemény anya és lánya több évtizedes munkájának eredményeként jött létre. A gyűjtést az édesanya, Auer Erzsébet kezdte el, akinek az édesapja igyekezett minél szebb játékokkal meglepni a gyermekeit. Az apa korai halála miatt azonban az elszegényedő Auer családnak egy kisebb házba kellett költöznie, ahová a babákat és a játékokat a gyerekek nem vihették magukkal. Auer Erzsébetnek ez feldolgozhatatlan traumát okozott. Saját bevallása szerint felnőtt fejjel a gyerekkori idill felidézésének szándékával látott neki a játék babák gyűjtésének. Moskovszky Éva nyolcévesen kapcsolódott be édesanyja munkájába. Évtizedeken át együtt járták a régiségkereskedéseket, sokan csak úgy emlegették őket, hogy „a bolond asszony meg a lánya”.

Moskovszky Éva tudatos gyűjtőnek számított. Nyilván az anyai szenvedély hatására lett művészettörténész, aki szakterületének a játéktörténetet választotta. Így aztán biztos kézzel és jó ízléssel gyarapíthatta a gyűjteményét, amely ma már nemcsak monumentalitásában, hanem egységességében is világszínvonalúnak számít.

Gärtner Petra művészettörténésztől megtudtuk, hogy a babamú­zeumban látható hetven enteriőrt maga Moskovszky Éva állította össze. A porcelánfejű babákat polgári miliőbe – miniatűr játékbútorok, használati és dísztárgyak, kandallók, cserépkályhák, függönyök, faliképek közé – helyezte. Az egyes életképek különböző helyszíneket és szituációkat idéznek: konyhát, fürdőszobát, szalont, betegszobát, szatócsboltot, templomot vagy nyaralást, születésnapi ünnepséget, színházi előadást.

– A gyereklátogatóknak komoly fejtörést okoz a vitrinekben látható játéktárgyak azonosítása – mondta el Gärtner Petra. – Sokanebben a mini méretben látnak először szenes vasalót, sparheltet, habverőt, gyertyakoppantót, kétkarú mérleget, gramofont vagy éppen éjjeliedényt.

Bár a gyűjteményt az elmúlt években is méltó körülmények között lehetett megtekinteni, a tervek szerint 2011 második felében a babamú­zeum új helyre – a frissen felújított fehérvári Hiemer-házba – költözik, egyúttal a kiállítás fenntartását a megyei múzeum­tól a székesfehérvári önkormányzat veszi át. A gyűjtemény új gazdája a Városi Képtár lesz, amely teljesen átalakítja a tárlatot.

– Első lépésként meg kell állapodnunk Moskovszky Éva örököseivel, hiszen az 1998-ban 25 évre megkötött letéti szerződést a költözés miatt mindenképpen módosítanunk kell – közölte Szűcs Erzsébet, a Városi Képtár igazgatója. – Az újabb hosszú távú letéti megbízás mellett tárgyalunk a magángyűjtemény esetleges megvásárlásáról is. Az új helyen egy névpályázat keretében a kiállításnak új nevet is adnánk, mivel a jelenlegi „babaház” elnevezés nem tükrözi kellően, hogy egy komplex kultúrtörténeti gyűjteményről van szó. Az már biztos, hogy a Hie­mer-házban csaknem kétszer akkora teret kaphat a kiállítás, mint a jelenlegi helyén, így a most még raktárban őrzött darabok is a közönség elé kerülhetnek. Ezenkívül végre sor kerülhet az eddig csak ismeretterjesztő színvonalon elemzett gyűjtemény tudományos igényű feldolgozására.

Szűcs Erzsébettől azt is megtudtuk, hogy már elkészült az új szemléletű kiállítás szakmai forgatókönyve, amely szerint az eddigi statikus tárlat interaktívvá válhat, kulturális programokkal és múzeumpedagógiai foglalkozásokkal bővülhet. A tervek szerint a játékmúzeum részeként állandó kiállítás nyílna Réber László grafikusnak, az egyik legismertebb gyermekkönyv-illusztrátornak a munkáiból.

Gärtner Petra – aki rendszeresen vezet gyerekcsoportokat a babamúzeumban – a fejlesztési tervek közül a játékfoglalkozások bevezetését emelte ki:

– A múzeumlátogató gyerekek sokszor valóságos kínzásként élik meg, hogy nem nyúlhatnak hozzá a vitrinekben őrzött játékokhoz. Az új helyszínen drámapedagógusok vezetésével ki is próbálhatják majd, hogy mivel és hogyan játszottak a dédszüleink.