Nem is egy helyen gyűltek össze vasárnap éjjel magyarok, hogy együtt nézzék az Oscar-gálát, ami sikert ígért nekünk. Egy pesti étteremben az írók asztalánál tanácstalanságot véltem fölfedezni az arcokon, ami nem is csoda, elvégre a Láng Téka szervezésében az ember ritkán szokott éjfél után, egy órától ötig terített asztalnál üldögélni.
A La Bodegitában ülnek a jeles magyar értelmiségiek, és azt lesik, a Saul fia mikor kapja meg végre az Oscart. Mert az nem is kérdés, hogy a Saul fia Oscar-díjas lesz. A kérdés az, hogy mit lehet addig csinálni.
Grecsó Krisztián és a párja például boroznak meg arról beszélnek, hogy a világ legjobb sorozata a Fargo. „Azok a tökéletes karakterek! Azok a tökéletes történetek!” El vannak ragadtatva. Grecsó amúgy nem kimondottan moziba járó ember, azt mondja, hogy évente négyszer-ötször ül be valamilyen filmre, leginkább „lelkesedésből”, ha valami olyasmit adnak, amit látni érdemes.
Kukorelly Endre megerősíti, hogy a világ legjobb sorozata a Fargo, moziba viszont Grecsóval ellentétben „kényszerből” jár – értsd: párkapcsolati kötelezettségekből kifolyólag –, de olyankor aztán megadja a módját: nagy pop-corn, nagy kóla. Amikor kérdezem, mit néztek legutóbb, csak a fejét rázza. A címére nem emlékszik, arról szólt, hogy egy amerikai faszi bolyongott az űrben. A kukorica viszont nagyon jó volt. Kukorelly napközben dolgozik, este már nem olvas, olyankor marad a mozi vagy a neten a Fargo, amelynek szerinte „minden egyes kockája lenyűgözően tökéletes”.
