Viszonylag átfogó képet kaphat a magyarországi történelmi katonai hagyományőrzésről, aki ellátogat hétvégén Szombathelyre, a Savaria Történelmi Karneválra. A város a kosztümös történelmi múltidézés egyik bölcsője. Már a hatvanas években rendeztek itt az egész várost megmozgató történelmi fesztiválokat, amikor 4-5000 ember öltözött jelmezbe, s a római légióktól az orosz harckocsikig felvonult az egész magyar történelem. Aztán 1969 után mindez megszűnt. A helyi legenda szerint azért, mert néhány SS-ruhába öltözött hagyományőrző túl komolyan vette a szerepét, ami kiverte a biztosítékot.

A történelmi kosztümös karneválok 2000-től kezdődtek újra – meséli Szabadfi Zoltán, a rendezvény egyik helyszínfelelőse –, köszönhetően az akkoriban egyre nagyobb számban alakuló „római légióknak”, hun és ősmagyar hagyományőrzőknek. Ezek az új csoportok már nem elégedtek meg azzal, hogy egy-két fátyol, ­tógaszerűen felöltött lepedő vagy maguk kalapálta fémsisak felöltésével körülbelül úgy nézzenek ki, mint egy római, hanem már valóban történeti hűségre törekedtek jelmezeikben, mozgásukban, sőt még beszédükben is (például latin vezényszavakra menetelnek vagy latinul mutatnak be áldozati szertartásokat).

A nyolcvanas, kilencvenes években alakuló antik hagyományőrző csoportok egyenesen egykori ­légiók neveit vették fel. Például a szombathelyiek a Legio XV. Apollinaris nevét, amely egykor valóban Savariában állomásozott. Kvázi ezek utódainak tekintik magukat. De ugyanígy létezik Legio XIII. Gemina, Legio I. ­Adiutrix ­(Komá­rom), Legio XXI. Rapax (Szolnok), Legio Leonum Valentiniani (Dunakeszi).

Hogy kié volt az első, valódi történeti hűségre törekvő hagyományőrző alakulat Magyarországon, azt nem tudtuk kinyomozni, de biztos, hogy az elsők egyike volt az 1986-ban, Weixel­baum János által alapított Familia Gladiatoria, amely perre is ment az elsőség kérdésében, s bíróság mondta ki, hogy mint gladiátor­iskola ők voltak az elsők itthon. Sőt honlapjukon az olvasható, hogy a világon is ők voltak azok, akik az ókori gladiátorjátékok megszüntetése óta először elevenítették fel ezeket a küzdelmeket, de bemutattak ezen kívül légiós felvonulásokat, barbárok elleni csatákat is. Egyik legnagyobb vállalkozásuk az 1990-ben végrehajtott „limesjárás” volt, amikor Aquincumtól a Bécs melletti Carnuntumig meneteltek az egykori védvonal, a limes mentén. ­Légiós csapatuk nevéül a szintén ­pannóniai kötődésű Legio II Adiutrixot választották.

Soraik­ból vált ki a Collegium Gladiatorium gárdája, akik viszont mostanára Európában a legkeresettebb magyar alakulattá váltak, mondja Szabadfi Zoltán, aki mellesleg a szombathelyi Legio XV. Apillinarisnak is tagja. Ők Savaria Legio Egyesület néven 1999-ben alakultak, annak hatására, hogy testvérvárosukban, a németországi Kaufbeurenben látták, hogyan jelenítik meg német barátaik a történelmi hagyományaikat. Miért ne játszanák el ők is Szombathely (Savaria) római kori történetét, gondolták. A 17 fővel alakult, s mostanra körülbelül 30 fősre duzzadt légió szintén igen elismert a maga köreiben, létszámának s hitelességének köszönhetően.

Persze az egykori birodalom határain túl is alakulhatnak hagyományőrző légiók. Erre példa a 2002-ben alapított szolnoki Gladius Történelmi Hagyományőrző Egyesület. Szolnok, ugye, nem tartozott az Impérium­hoz, mégis találtak maguknak antik kötődést. Volt ugyanis egy előretolt római erődrendszer a Barbaricumban is, körülbelül a Tisza mentén, bár erről az iskolai oktatásban nem hallunk, mondja Tokai János, a Gladius vezetője. Bizonyára a mai Szolnok területén is jártak tehát rómaiak. Sőt az egység, amelynek nevét fölvették, a Legio XXI. Rapax, itt pusztult el, az Alföld közepén az I. század végén. A ­Gladius tagjai egyébként nem csak rómainak öltöznek be. Olykor megpróbálják feleleveníteni annak az iráni eredetű barbár népcsoportnak, a szarmatáknak a viseletét is, amelynek nyomai lépten-nyomon előkerülnek az Alföldön a római korból.

És máris kikötöttünk a barbároknál, mert nemcsak római légiós hagyományőrzők léteznek, hanem bizony barbárok is, szép számmal. Itt van például az Északi Gárda, amely az ősgermán tradíciókat ápolja, vagy a Szürke Falka, amely a kelta népcsoportot jeleníti meg. Nálunk ugyan nincsenek, de Szombathelyen vendégeskednek majd „dák” résztvevők is, Romániából érkeznek a karneválra.

És természetesen a „barbárok közt” kell megemlékeznünk a hunokról és az ősmagyarokról. Népes rajongótábora, sok újraélője van nálunk e két „rokon” kultúrának, rekonstruált őskultúránknak. Nem ritkán erős politikai motiváció is meghúzódik emögött, bár az ilyen megnyilvánulásokat Szombathelyen igyekeznek kerülni. Természetesen most is ott lesz például a helyi Magor Íjász Hagyományt Őrző Egyesület és még jó néhány lovasíjász alakulat, például a Csallóközi Lovas­íjászok. A „hun–magyar” csoportok közül kiemelkedik Kassai Lajos lovasíjász csapata. Kassai ugyanis a modern lovas­íjászkodás atyja és többszörös csúcstartója. Történeti szakmunkák alapján, modern anyagok és technológiák felhasználásával rekonstruálta a honfoglalás kori magyar íjat, és elkezdte sorozatgyártását, valamint kidolgozta a lovasíjász sport rendszerét is, amelyet világszerte egyre több helyen vesznek át, és már a ­TF-en is tanítanak. Ő elmaradhatatlan egy rangos történelmi hagyományőrző seregszemléről.

A mai történelmi játékoknak egyébként fontos eleme a hitelesség. Minden jobb csapat kapcsolatot tart régészekkel, kutatókkal annak érdekében, hogy az öltözet minél hitelesebb legyen, tudományos igényeknek is megfeleljen. Egész más például a viselet, ha egy I–II. századi vagy egy IV–V. századi légiót jelenítenek meg. A legtöbb római koros hagyományőrző egyébként az I–II. századi öltözeteket szereti, a késő római öltözetben ugyanis már elég sok a barbár elem. Egyik sem olcsó mulatság persze, a légiós ruha páncélzattal, fegyverekkel 3-400 ezer forintba is belekerül.

Külön tudomány a harc hiteles megjelenítése: ma már nem elég egymás kardját csapkodni harci bemutató gyanánt, mondja Szabadfi Zoltán. A Collegium Gladiatorium például gladiátoriskolát működtet, ahol megtanulnak hálóval és gladiátorfegyverekkel harcolni. A S.A.G.A. középkori harcművészeti iskola pedig a vívást tanítja magas színvonalon.

Ma már annyi a történelmi és katonai hagyományőrző csapat, hogy évente több fesztivált is rendeznek a fellépésükkel. A legnagyobbakat Szombathelyen, Visegrádon és Diósgyőrben. Természetesen nemcsak ókori légiósok, hanem középkori lovagok, zsoldosok és újkori huszárok is bőséggel teremnek. Nincs most hely őket is végigszemlézni, minősíteni. Erre egyébként külön mustrát rendeznek már, a „Civil Csillagok” Katonai hagyományőrző csapatok minősítő fesztiválját (amely idén csak szakmai konferencia lesz), ősszel az egri várban.