Független időkapszula

A NASA 1977-ben lőtte föl a Voyager–1, majd a Voyager–2 űrszondát, fedélzetén a földönkívülieknek szóló üzeneteket hordozó aranylemezekkel. Ennek a továbbgondolása Szabó Réka rendezése, az egyelőre a Buda-bolygón megtekinthető Voyager 3. Merthogy a Tünet Együttes a négy, kozmoszban keringő időkapszula mellé elkészítette a maga kortárs táncszínházi chipjét, nem elsősorban az idegen fajoknak.

„Gergő bolygója szélén ül, lába a világűrbe lóg” – áll a műajánlóban. A futurisztikus rovarjelmezbe bújt Bánki Gergely a nézőknek háttal, egy széken ücsörögve hallgatja, mit hordanak össze neki a homo sapiensek. Czakó Máté a nagyapja („barátom”) halálát összeköti a globalizációval, a versennyel és az emberi boldogsággal mint a környezet legalapvetőbb elemével. Valcz Péter a szeretkezés utáni szellentésről vallomásozik. Az előző életében kerékbe tört Gergely Katalin horpadásokat mutat a testén.

Meg eldarálják, hogy évente 22 milliárdot költünk Túró Rudira, egy év alatt száz ember hal meg golyóstollrágcsálás következtében, a tigris örömében dorombolás helyett bandzsít, gyerek nélkül az élet öngyilkosság. Satöbbi. Másfél órában banalitás, népszerű-kultikus dal (Ákostól Leháron át a Stonesig), önéletrajzi elem keveredik tengernyi vendégszöveggel.

Elöl Gőz István
Elöl Gőz István
Fotó: Mészáros Csaba

A költő-slammer Závada Péter debütáns dramaturgként jól vegyítette a (hét)köznapit az irodalmival, a bornírtat a klasszikussal, de az előadó-alkotótársak némelyikének szájából ez gyakorta mesterkéltnek hat. Ezért is javaslom megnézni a helyszínen a minőségi installációt, amely az ihlető forrásokon túl szemlélteti, mit tartalmaz az aranychip. Többek közt idézeteket Brecht, Büchner, Csehov, Eörsi István, Győrffy Ákos, Kemény István, Örkény, Petri, Pilinszky, Weöres írásaiból, Fábri és Scorsese filmjeiből.

A játékos, humoros, megrázó epizódokkal teli opus elsősorban szellemi kaland; az éberséget követelő alternatív műveltségi tesztbe préseltek bele (majdnem) mindent a szexualitástól a betegségen át az elmúlásig. A hét szereplő rokonszenves, de nem teljesít azonos nívón: Czakó és Stork Natasa hajlamos a modorosságra, különösen a sallangtalan Gőz Istvánhoz, Szász Dánielhez és Valczhoz képest. Mégis emlékezetes Stork és a kitűnő Bánki fölkavaró kapcsolati válságos jelenete, miként Czakó is remekel, amikor túlhevülten elmesél, „eltáncol” egy free jazz számot. És röhögtető a nemi aktus kollektív modellezése lyukas matraccal és szivacshengerrel.

A még egyenetlen színvonalú alkotmány erénye a belterjességtől mentes személyes hang, a koreográfiát is jellemző ötletesség, és mindaz, amit a kompánia megfogalmaz a civilizáció- és kultúraképéről, a földi lét törékenységéről. Bár a Voyager 3 könnyednek, sokszor improvizatívnak tűnik, komoly intellektuális teljesítményről tanúskodik. Ha az előadás kiforrná magát, és koncentráltabbá válna, Szabó Réka egyik legfontosabb munkája lehetne.

TÜNET EGYÜTTES: VOYAGER 3 MISSION IS POSSIBLE
Jurányi Inkubátorház

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.