Mi, magyarok az egri Gárdonyi-kertben lévő elhagyott Gamesz-épület revitalizációs projektjének bemutatásával válaszoltunk Aravena felhívására. Két fiatal építész, Fábián Gábor és Fajcsák Dénes saját kezdeményezésből, nulla forintból, helyi intézmények, vállalkozók és civilek segítő munkájával a pusztulásra ítélt házból működő épületet és közösségi helyet teremtett.
|
A német Transsolar csoport a természeti lehetőségeket propagálja Velencében. Több képért kattintson!
A szerző felvétele |
A magyarok szimpatikus és egyszerű példája mellett sokféle kiállítói reakciót láthatunk a nemzeti pavilonokban. A legjobb nemzeti kiállítás Arany Oroszlán-díját elnyerő spanyol bemutató befejezetlen épületek hasznosítására hozott fel változatos példákat. Gazdasági vagy egyéb okok miatt félbehagyott épületekben, kortárs romokban (vagy olykor antik és középkori épületmaradványokon) spanyol építészek által végrehajtott szokatlan építészeti intervenciók ezek, amelyek nem befejezik az épületeket, csak élhetővé teszik azok egy részét, az eredeti szerkezet megsértése nélkül.
Hasonló reakciókat láthatunk a belga és a francia pavilonban is. A belgák át is keresztelték kiállítóhelyüket „Bravour”-nak, utalva az odabent bemutatott példákra. De bravúrnak neveznek például egy sárga téglasávot is egy téglavörös épületben, vagy a téglakerítésbe fúrt lyukakat, amelyek átláthatóságot biztosítanak.
Megannyi környezettudatos épület bemutatásával árasztják el a látogatót a dán pavilonban. Zöldiskola, nonprofit ház, stadion, egészségház, iszlám közösségi centrum Koppenhágában, hogy csak néhányat soroljunk. Hasonlóan a norvégoknál, ahol a pavilonba beépített élő fa köré állítottak egy piramisszerű fakonstrukciót és az ott elhelyezett, elvihető lapokon mutatják be a norvég jó példákat.
A szlovén és az angol kiállítás az otthon fogalmára reagál. Az izraeliek talán egyedüliként a kiállítók között a biológia és az építészet határterületein kísérleteznek. Például madárfészket utánzó biomimetikus vázszerkezeteket, az ember lélegzetére reagáló szenzorikus berendezéseket, nanocellulózból készült sivatagi épületeket mutatnak.
Ez komoly?
Mellettük, az Egyesült Államok pavilonjában a leépülőben lévő iparváros, Detroit megmentésére sorakoztatnak fel néhány elképzelt építészeti tervet. A város bizonyos pontjait, használaton kívül került épületeit tervezik újjá, de úgy tűnik, nem igazán az Aravena által meghirdetett szellemben, hanem valódi amerikai látványépítészettel, bár a helyiek igényeinek figyelembevételével.
Az oroszok sem tudtak túllépni önmagukon: amúgy látványos kiállításukon egykori birodalmi épületeikről és szobraikról mesélnek, amelyek új helyet keresnek a jelenben.
Kíváncsian vártuk, mit mutathat Aravena tematikájára egy olyan gazdag ország, mint Svájc. A válasz egy műanyag felhő. A Christian Kerez által tervezett, 3D-s nyomtatóval készült amorf térinstallációba mint egy barlangba, be lehet mászni. És odabent el lehet gondolkodni az építészet határainak tágítási lehetőségeiről.
Legemlékezetesebbek azok a pavilonok, amelyek egyetlen látványos installációval próbálnak reflektálni valamely építészeti jelenségre vagy az építészet szerepére. A tavaly épült új ausztrál pavilonba például egy medencét építettek, amelyet a gyerekek örömére használni is lehet. Ezzel hívják fel a figyelmet az ötödik kontinens sokszínű medencekultúrájára. A szerb pavilonban egy metaforikus, hajófenék alakú installáció húzódik végig arra utalva, hogy az építészet egy jó hullámra vár, mely leemelné a zátonyról. A lengyelek állványerdővel berendezett pavilonja falán melósok videói jelennek meg, felhíva a figyelmet az építőmunkások kiszolgáltatottságára, a „fair building” fontosságát hangsúlyozva.
Táj, természeti katasztrófák, migráció
Semmiképp nem hagynám ki a kanadai kiállítást, amely a pavilonon kívül kapott helyet. Földdel telt zsákokból emeltek falat az épület elé, amelybe be sem lehet menni: a föld egy szardíniai aranybányából származik, amelyet egy kanadai cég üzemeltetett. A projekt arról szól, milyen tájrombolást okoznak a kanadai bányacégek által világszerte folytatott kitermelések.
A közelmúltbeli természeti katasztrófák utáni újjáépítésről beszél a különdíjjal elismert japán kiállítás és a thaiföldi pavilon. A peruiak szintén különdíjjal jutalmazott pavilonja az amazonasi indiánok számára kitalált iskolaépítési programjukat mutatja.
|
Az oroszok a matrjoskababa elvén konstruált épületüket, a Matrexet mutatták be
A szerző felvétele |
Több nemzeti pavilon a migráció építészeti, urbanisztikai kihívásaira adott megoldásokkal felelt Alejandro Aravena kérdésére. Élen jártak ebben a németek, akik külön kaput nyitottak pavilonjukra, és Making Heimat című projektjükkel azt mutatják be, hogyan találták meg a helyüket és alkotnak közösségeket Németország kisebb-nagyobb városaiban az eddig érkezettek, a lengyelektől a vietnamiakig. Nem a nemzeti pavilonban, de szintén erre a témára, az új migrációs tömeg letelepítési lehetőségeire reflektál a kurátori válogatásban az Arsenale csarnokában a német Bel Architects csoport Neubau című hatalmas makettinstallációja. A német nagyvárosok, München, Duisburg, Lipcse, Hamburg volt ipari területeit jelölik meg olyan helyekként, ahol a következő tíz évben 4 millió lakás építhető mintegy 12 millió ember számára 150 euró/négyzetméter költséggel, a beköltözők aktív részvételével. A németekéhez hasonlóan befogadáspárti demonstráció az osztrák és a finn kiállítás is.
Bravúrmegoldások és sztárépítészek
Bravúros építészeti attrakciókat nem annyira a nemzeti pavilonokban, hanem a főkurátor által meghívott építészműhelyek, alkotócsoportok kiállításain láttunk. A főkurátori válogatás legjobb kiállításának járó Arany Oroszlánnal díjazták például a paraguayi Solano Benitez vezette Gabinete de Arquitectura stúdiót. Ők a Giardini központi csarnokában egy hatalmas téglaboltívvel demonstrálták, hogy a hazájukban mindenütt rendelkezésre álló tégla felhasználásával, sablonok segítségét igénybe véve a képzetlen munkások is készíthetnek olyan paneleket, amelyekkel aztán csodák, de legalábbis használható házak építhetők.
A válogatott projektek közt a zürichi Block Research Grouptól láttunk hasonló, de számítógéppel tervezett önmegtartó kőboltozatokat. Andreas Lepik, a szociális építészet német kutatója, aki tavasszal Budapesten is vendégeskedett a Fugában, most Velencében a sárból való építkezés elfeledett módszereire hívja fel a figyelmet. A természetes fény és a természeti lehetőségek aktívabb felhasználását propagálja káprázatos fénynyaláb architectúrájával a német Transsolar csoport. A beton tájba illő esztétikájára koncentrál az osztrák Marte.Marte Architects. Ugyanitt látványos makettel prezentálja a tervező, az orosz Borisz Bernaszkoni a Moszkvában épülő többfunkciós Matrex épületet, amely a matrjoskababa elvét vette alapul, és formailag is egy matrjoska és egy csonka piramis kombinációja. A tavaly elhunyt Nek Chand indiai építész Chandigarban található Kőkertje a kerámiatörmelékeket és egyéb építési hulladékokat hasznosító vizionárius építészet szép példája.
|
A díjazott paraguayiak téglából, sablonnal építettek látványos szerkezetet
A szerző felvétele |
Feltűnnek a kurátor által meghívott vietnami Vo Trong Nghia immár világhírű bambuszszerkezetei. Tavaly a Milánói Világkiállítás vietnami pavilonját láthattuk tőle Európában. De ha már világhírű építészeket keresünk: itt van például a kiállítók közt Kengo Kuma, aki néhány éve Janesch Péterrel az elbukott budapesti új kormányzati negyedet tervezte. Itt van a high-tech építész Richard Rodges. És Tadao Ando, aki éppen a velencei vámházat, a Punta della Doganát múzeummá alakító projektjét mutatja be, pontosabban azt, ahogy a civilek tiltakozása megakadályozta, hogy modern oszlopokat állítson a történelmi épület elé, így megtapasztalta az építészet társadalmi korlátait.
A biennále a Giardinin kívül külső helyszíneken is zajlik egészen november végéig. A leglátogatottabb bizonyára a Palazzo Franchettiben rendezett Zaha Hadid-kiállítás lesz. Különös élményt jelentenek a reneszánsz enteriőrökben hipermodern épületeinek hófehér makettjei és az általa tervezett modern dizájn bútorok.
Ezt láttuk Velencében Alejandro Aravena szimbolikus létrájának tetejére állva. Nazca-ábrák helyett az építészet frontvonalait.
