Két Rajhona Ádámra emlékszem igazán. Az egyik karcsú fiatalember, aki markáns arcával, recsegő hangjával ellenszenves alakokat játszott Kaposváron, a színház fénykorában. Shakespeare-nél III. Richárdot, a Szeget szeggelben az álszent Angelót, Ádám bírót Kleist Az eltört korsójában, Molière-nél Don Juant, meg A nők iskolájában a zsenge ­leánykát magának tartogató, elzárva nevelő gyámapát. Fiatalon sem volt hősi alkat, inkább az utálatos figurák illettek éles vonásaihoz, ironizálásra hajlamos színészetéhez. Formátumos gonoszokat, főszerepeket alakított.

Fotó: MTI

Erdélyből jött. Marosvásárhelyen született 1943-ban, Kolozsváron a Babes-Bolyai Tudományegyetemen vegyészetet kezdett tanulni, ám abbahagyta, 1966-ban a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben végzett. 1974-ig a temesvári magyar társulat tagja volt, azután települt Magyarországra és lett vezető színész a kaposvári együttesben, amely akkor a magyar színház, a színházi nyelv, a játékstílus megújításában fontos szerepet játszott. Alapító tagja volt 1982-ben a színjátszásunk korszerűsítésében elöl járó budapesti Katona József Színháznak, ahol az évtized végéig játszott.

A másik Rajhona Ádám az testes, hol jóságos, hol kaján öregember, akit 1998 óta a Vígszínházban láthattunk, hol kisebb, hol nagyobb, de többnyire fontos karakterszerepekben. Amilyen Hanoch Levin Az élet mint olyan című darabjában, a huzakodó házaspár mellett volt a harmadik, vagy amilyen Szimeonov-Piscsik a Cseresznyéskertben.

Alakját, játékát rengeteg film is őrzi, hangját még sokkal több is.

De a színpadról hiányozni fog.