Ezekből a híradásokból tudjuk, hogy ekkor már nyolcszáz diák látogatta az eredendően tágas és szellős, akkor azonban már vészesen túlzsúfolt, keresztbe-kasul átépített iskolát. Idősebbek is voltak, mint a kezdeti növendékek – ekkor már négyosztályos gimnázium működött itt –, ráadásul viszonylag újkeletű fejleményként lányok is vegyültek közéjük.
|
Bognár Zoltán II. C osztályos tanuló a katedrán
Bánhalmi János / Népszabadság/archív |
Negyvennégy tanár okította őket természettudományos, nyelvi (orosz, német, spanyol) vagy éppen rajz tagozaton. Pákozdi Endre igazgató pedig nemcsak az egykori híres nevelőkkel és híressé lett diákokkal dicsekedett – gondoljanak csak bele: Pósa Lajos például Gábor Andort is tanította e falak között, és itt kezdte távolbalátó kísérleteit Mihály Dénes –, hanem az új nyelvi stúdióval és a tanári, valamint tanulói könyvtár egyesített, tízezer kötetes állományával is.
Hála a korabeli tudósítók alaposságának, magáról az egy hónapig tartó ünnepségsorozatról is szolgálhatok néhány adalékkal.
Rendeztek természetesen iskolatörténeti kiállítást, szerveztek találkozót az öregdiákokkal, valamint megkoszorúzták Vörösmarty szülőházát és sírját. (Az előbbiért Kápolnásnyékre kellett utazniuk, az utóbbit akár gyalog is elérték a Kerepesi temetőben.) Volt szavalóverseny és rajzkiállítás, zenei vetélkedő és iskolabál, a centenáriumi évkönyv pedig olyan jól sikerült, hogy a Népszabadság kulturális rovatában Alexa Károly még recenziót is írt róla.
E heti Képmentő-fotónk november 23-án, egy keddi napon jelent meg a Népszabadságban. Úgynevezett hírkép volt, azaz a felvétel mellé csak egy tömör képaláírást mellékeltek a szerkesztők. Ez így szól: „A fennállásának 100. évfordulóját ülő budapesti Vörösmarty gimnázium ünnepségsorozatot rendez. Hétfőn fordított napot tartottak az iskolában. Ezen a napon a diákok tartották az órákat, ők feleltettek. Képünk a II/C osztályban készült, ahol a tanár szerepét ezen a kémiaórán Bognár Zoltán tanuló töltötte be."
Nos, a Facebookot lehet, sőt, van is miért utálni, de hogy hasznos találmány, azt senki sem tagadhatja. Én például pár perc alatt megtaláltam a segedelmével Bognár Zoltánt, aki ma, negyven évvel az érettségi után egy hazai nagyvállalat IT-szakértőjeként dolgozik.
Tőle tudom, hogy a centenáriumi évben a C osztály a kémia-fizika tagozatot jelentette a Vörösmartyban, nekik, másodikosoknak pedig a Pál tanár úr, a kémiatanár volt az osztályfőnökük. Mivel a tanár úr észlelte, hogy eminens diákját olykor nem kötik le eléggé az órák, gyakran küldte őt be maga helyett más osztályokba előadni a tananyagot – ha nem is a tagozatosakba. Így esett, hogy a jeles alkalommal, amikor a sajtó is kivonult a centenáriumi fordított napra, az immár gyakorlottnak mondható ifjú póttanár lépett föl a katedrára.
