galéria megtekintése

Filmvárosi kutyakomédia

0 komment


Csordás Lajos

Fót mint Prága 1983 nyarán
Fót mint Prága 1983 nyarán
Boros Jenő / Népszabadság/archív

Talán Hamlet vára volt az első szabadtéri díszlet a Mafilm fóti telephelyén. Ez a középkori várrészlet átalakításokkal a mai napig megvan. A telephely egyébként a hetvenes évek végén létesült, 1978-ra megépült az első nagy műterem, s kinőttek a pusztában az első szabadtéri díszletek.

Amikor ez a kép készült, a nyolcvanas évek elején, a középkori helyszínek mellett felépült már egy városrésznyi Párizs is, amely a Mannon Lescaut-ban szolgált háttérként. Kis átalakításokkal aztán Prágává változott, amikor Molnár György rendezésében elkezdték forgatni a Hasek novelláiból írt Rafinált bűnösök című tévéfilmet. Ebben játszotta Sejba, a kutyapecér szerepét Koltai Róbert. Hét percet találtam belőle, ennyi van fenn a YouTube-on. Pont az a rész, amelynek a forgatását e fotón is megörökítette Boros Jenő kollégánk.

 

Az üzlet előtt Szombathy ­Gyula áll mint újdonsült, büszke úri­kutyaüzlet-tulajdonos. Balról mindjárt átcsörömpöl a macskaköves utcán az itt látható kézikordé, járókelők szállingóznak a képbe, és előperdül Koltai Róbert, aki újsághirdetésre jelentkezik, és ajánlja szolgálatait Szombathynak. Aztán kezdődik a remek játék, a bohózatba illő jelenetek sorozata, a vidám kutyakomédia.

Abban az időben vagyunk, amikor még születtek jó magyar tévéjátékok. Arra viszont már nem volt elég pénz, hogy a filmet Prágában forgassák le. Csak néhány nyitókép készült az eredeti helyszínen. A többi itt, Fóton. És ha már díszletről beszélünk, ne feledkezzünk meg a díszlettervezőről, Langmár Andrásról, aki nem sokkal azelőtt építette meg ugyanitt a tízrészes, emlékezetes Wagner tévéfilm díszleteit is.

A Mafilm fóti telepe huszonhárom hektáron terül el. Szerencsésen túlélte a rendszerváltást: az a Hamlet-díszlet, amelyet annak idején Esztergályos Károly tévéfilmjéhez készített Banovich Tamás, sok-sok átalakítással, de ma is megvan. Talán ez a legkedveltebb eleme a fóti filmváros szabadtéri díszleteinek. Mára már egy komplett középkori városközpont, kolostor, vár, malom, fogadó és börtön is épült. Ezeket többnyire nagy nyugati produkciók építették fel viszonylag tartós anyagokból, a filmgyár pedig nem bontotta le, hiszen egy következő produkció­nak kisebb-nagyobb átalakítással megfelelő lehet. Épült itt azóta ókori Názáret (a Mária, Jézus anyja című filmhez 2003-ban) és Dickens korabeli London is (a Karácsonyi ének című filmhez 2004-ben). És idekerültek a Sorstalanság haláltáborának barakkjai, cipőfűzőből csomózott szögesdróttal.

Vannak persze fedett stúdiók is, a Várkonyi (ez volt a legkorábbi), a Máriássy és a Huszárik. Utóbbi 2007-ben leégett, de 2009-re újraépítették, az eredetinél kétszer nagyobb méretben. Azóta itt forgatták például a Kossuthkifli című tévéfilmsorzatot és persze egy sor nagy amerikai produkciót.

E sorok írója 1996-ban járt legutóbb a díszletvárosban. A notre- dame-i toronyőr című filmet forgatták akkor. A középkori díszletek közé felépült a Notre-Dame főhomlokzatának majdnem 1:1-es mása, bár nem teljes magasságban. A kis díszletfalu egy csapásra Párizzsá változott. A jelmezbe öltözött sokaságban, a templom előtti piacon, ahol tényleg kecskét és tyúkokat árultak a statiszta kofák, valóban a középkorban, sőt Victor Hugo regényében érezhette magát az ember. Ma már puskázás nélkül nem tudnám megmondani, ki játszotta Quasimodót, csak arra emlékszem, mert vele személyesen is találkoztam, hogy Esmeralda Salma Hayek volt. Erre viszont nagyon.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető