A professzor asszony marhahúst vásárolt – idézte fel a volt tanítvány, Weiler Katalin azt a pillanatot, amikor sok év elteltével egy bevásárlóközpontban véletlenül összefutott Ferge Zsuzsával. A következő alkalommal már a lakásán találkoztak. És elkezdtek beszélgetni.
Ha szakma és hivatás a téma, a Weiler Katalin által „közintézménynek” minősített Ferge Zsuzsa megállíthatatlan, sosem fogy ki a szóból. A privát szféráját azonban szigorúan védi, arra a területre illetéktelenek nem léphetnek be. Azzal a feltétellel volt hajlandó kivételt tenni, hogy a beszélgetések nem kerülnek nyilvánosságra. Végül – szerencsére – mégis hozzájárult a közléshez.
A 2005-ben kezdődött beszélgetések 2009-ig folytatódtak, majd szerkezeti átalakításokkal és kiegészítésekkel 2015-ben lett kész a könyv. Most, amikor nyomtatásban is megjelenik, Ferge Zsuzsa szociológus a 85. születésnapját ünnepli (egész pontosan pár nap múlva, április 25-én).
Az előszó megállapítása szerint sok szempontból hibrid szöveget kapunk, a személyes élet és a közügyek fura, messze nem következetes keverékét. Zavarban is vagyunk rendesen. A gazdag és szerteágazó tartalom miatt elég reménytelen vállalkozás legalább nagy vonalakban felvázolni, mi mindennel foglalkozik a könyv.
A zsidó családban született Kecskeméti Zsuzsa férje után vette fel a Ferge nevet. Felmenői között és kiterjedt rokonságában szép számmal találunk ismert művészeket, tudósokat is. Közben minduntalan beleütközünk a vészkorszak borzalmaiba. Apja sem tért vissza soha. Az elpusztított hozzátartozók és barátok, a felfoghatatlan veszteségek ellenére Ferge Zsuzsa megmaradt hazaszerető magyarnak.
Weiler Katalin elsősorban beszéltetni-meséltetni akar, igaz, Ferge Zsuzsának nincs is szüksége keresztkérdésekre. Szakmapolitikai ügyekben önmagától hozza szóba vitáit, tévedéseit és csalódásait. Rögeszméje, hogy ebben az országban mindenekelőtt állampolgárt kell „építeni”: a szociális munkásnak az a dolga, hogy a nyomorultaknak és a szegényeknek úgy segítsen, hogy közben a jogaikra ráébreszti őket. Egyik nagy szakmai kudarcának tartja, hogy elképzelése nem valósult meg.
