Nomen est omen. Billie Michael Jackson slágeréről kapta a nevét, a lány élete azonban jóval nagyobb hasonlóságot mutat Billie Holiday történetével: mélyszegénység, prostitúció, családon belüli erőszak. Franckot Frank Alamo énekesről nevezték el, de az ő élete sem egy yéyé-sláger: homoszexualitása miatt megbélyegzik az iskolában, családja képtelen feldolgozni a fiú másságát, emiatt irreális elvárásokat támaszt vele szemben, és folyamatosan nyomasztja.

A két sebzett fiatal a fiú nagymamájánál talál egymásra, és köt életre szóló szövetséget. Ne amolyan cukormázas barátságra gondoljunk, inkább sokkal prózaibbra: amikor valamelyikük feje a víz alá kerül, a másik kihúzza a hajánál fogva, hogy aztán zavartan elássák magukban a történteket, mintha csak a képzeletük játszott volna velük.

Anna Gavalda francia írónő 2013-as regénye olyan, akár egy dacos, zaklatott tinédzser: nehezen enged közel magához, de ha mégis, akkor sok mindent megértünk. Gavalda nem szépíti Billie jellemét, annyi mentséget ad hősnőjének, hogy egész életében ezt látta: a nők árulják a testüket, a férfiak meg használják őket. Billie azonban nem a nyomornegyedbe való, ő eltemeti a kismacskákat, amiket perverz apja lelövet vele kislánykorában, és bárkibe belecsimpaszkodna, aki kimenti onnan. Franck nem is tudja, hogy őt meg kell menteni, de aztán próbálja hagyni magát. Néha sikerül.

A furcsa pár történetét Billie meséli el egy szakadék mélyén fekve – mármint szó szerint –, ennek megfelelően a szöveg zaklatott, rapszodikus. A fordító eleinte keresi a megfelelő nyelvezetet, emiatt az első fejezetben néhol feszengős a magyar változat, de aztán meglesz a stílus, sőt kifejezetten gördülékennyé válik a meglehetősen csapongó szöveg.

Tanulságok nincsenek, csupán a remény, hogy utolsó szalmaszálai lehetünk egymásnak. Szívbe markoló és húsba vágó könyv.

ANNA GAVALDA: BILLIE
Magvető