Éttermi hangulat a Carnegie Hallban
A patinás Carnegie Hall csaknem zsúfolásig megtelt nézőterén – sokaknak csak állóhely jutott, és a jegyüzérek sem tétlenkedtek – alig akarta elengedni a közönség a Budapesti Fesztiválzenekart, Fischer Iván karmestert és az autentikus cigányzenét játszó virtuózokat: Ökrös Oszkár cimbalomművészt, illetve idősebb és ifjabb Lendvay József hegedűsöket.
A ráadásban visszahozták a „budapesti éttermi hangulatot”, amelyet a közönséget jó angolságával is lekötő Fischer Iván már az első részben felvezetett. Ekkor a Magyar rapszódiákból (Liszt), a Magyar táncokból (Brahms), illetve Sarasate Cigány dallamokjából tartottak bemutatót, majd a szünet után ismét Brahms és a húsz éven át komponált Első szimfónia következett. – Ismerem valamennyire a magyar zenét, de nem ez hozott ide: mindig éves bérletet veszek a Carnegie Hallba. Az első rész kicsit meglepett, de a szünet utáni klasszikusabb előadásmód tökéletesen megfelelt annak, amihez itt hozzászoktam – mondja az egyik néző, Kiwl Sho, aki New York mellett lakik. A világváros Queens városrészében élő Eurico Modikot viszont kifejezetten a cigányzene vonzotta ide. – Bevallom, most először járok ebben a hangversenyteremben. Egy ismerősöm hívta fel a figyelmemet a mostani programra, már hónapokkal ezelőtt. Nem akartam kihagyni, nagyon régen nem hallottam magyar zenét. Pedig az apám beszélte is a maguk nyelvét, noha nem vagyunk magyar származásúak. Viszont, ha jól tudom, Brahms német volt, igaz? – így a nyugdíjas férfi.
Ezzel lényegében magyar napok kezdődtek a Carnegie Hallban. A sort Roby Lakatos, a Kurtág és Ligetidarabokat is előadó ÚMZE zenekar és Eötvös Péter, Károlyi Katalin és Perényi Miklós nyitja, majd pedig Palya Bea, illetve február elején Kurtág György és Márta folytatja. Ez a koncertterem, ahol Brahms 11. Magyar táncát több mint 70 éve Yehudi Menuhin játszotta először, a magyarok után pedig februárban a bécsi filharmonikusok és Zubin Mehta következik: ez kötelez.
Az USA keleti partjának két legfontosabb városában, New York mellett Washingtonban mintegy 120 eseményt bemutató Extremely Hungary évad állami támogatása 700 millió forint. Ebből a legrangosabb játszóhelyekre és kiállítótermekbe csak úgy lehetett bejutni – magyarázta korábban itteni magyar újságíróknak Orsós László Jakab, a New Yorki Magyar Kulturális Intézet a fesztiválért is felelős igazgatója –, ha a rendezvényeket az adott helyszín saját eseményeként tudják elfogadtatni. Így például a Fesztiválzenekar fellépését – másokéval együtt – a Carnegie Hall maga hirdette heteken át a The New York Timesban, megemlítve: Soros György (az évad egyik fővédnöke), illetve a Magyarországon főleg űrturistaként ismert Charles Simonyi külön is támogatja a koncertet. A jegyárak 27 dollárnál kezdődtek.
A nyitóhangverseny mellett egyelőre három kiállítás látható az évad jegyében; ezt a helyszíneken fel is tüntetik. A Central Park közelében fekvő Carnegie Hallhoz hasonlóan a Nemzetközi Fotográfiai Központ (ICP) és a Forbes galériaegyüttes is Manhattan szívében található. Az ICPben Munkácsi Márton (1896–1963), a Budapesten, Berlinben, majd Amerikában dolgozó fotóriporter elveszettnek hitt archívumába kaphatunk betekintést. Talán így a legpontosabb a megfogalmazás, hiszen – ahogy a pénteki The New York Times kritikusa is írja – „ez nem annyira kiállítás, mint bevezető hozzá”. Ahhoz képest ugyanis, hogy 4000 üveglap negatívról van szó, (a Munkácsi által precízen felcímkézett, már megsárgult papírdobozok is láthatók), mintegy 30 kép függ az egyetlen, alagsori kisterem falán. Az ICP tereit amúgy egy lélegzetelállító divatfotókiállítás uralja. A mennyiségért viszont a minőség bőven kárpótol: a laikus szeretne egész életében akár egyetlen olyan felvételt is készíteni, mint Munkácsi bármely fotója. A bemutatott anyag értékét növeli, hogy az utómunkálatok nélküli eredetit látjuk – legyen szó akár pózoló sztárokról, Fred Astaireről, németországi bányaszerencsétlenség áldozatairól, vagy éppen Wermachtkatonák fenyegető soráról 1933ból. (A következő évben az Ullsteinlapok riportere jobbnak is látta, hogy átjöjjön az Egyesült Államokba.)
– Igazi csemege ez a régi gyűjtemény, bár a divatfotóra jöttem be – mondja egy Peterként bemutatkozó fiatalember. A nála lévő fotós szaklapból azért kikeres egy itt nem látható Munkácsiképet (Három fiú az óceánnál), annak bizonyítékául: tudja, mit lát. Az ICP pénztárosa szerint is van érdeklődés a magyar anyag iránt, noha nem mérhető, hogy pontosan mekkora: a 12 dolláros jegy az összes tárlatra érvényes.
Ingyen nézhető meg viszont múlt szombattól a még az ICPnél is frekventáltabb helyen, az Ötödik sugárút és a 12. utca sarkán lévő Forbes galériaegyüttes két, magyar vonatkozású kiállítása. Nancy G. Brinker, az USA korábbi budapesti nagykövetének magyar festészeti magángyűjteménye révén egyetlen teremben látható Munkácsyt, RipplRónait, MoholyNagy Önarcképét, Uitz Bélát, AbaNovákot, Szőnyit, SzinyeiMersét is. A fő helyen Gábor Jenő Cirkusz című munkája. Ott jártunkkor ugyan senki nem volt a Forbesban, de – a szállóigével ellentétben – időnként ez a város is aludhat. A másik bemutatott anyagnál, dr. Gyugyi László pittsburghi kutatómérnök Zsolnaygyűjteményénél külön felhívják a figyelmet, hogy valószínűleg utoljára tekinthető meg Amerikában. A porcelánok haza, Pécsre készülnek.
Ma egy, a roma holokausztot bemutató kiállítás nyílik meg New Yorkban, februárban pedig megkezdődnek a washingtoni programok is.
