|
| Könnyed hangvétel, zsíros cupákok, szórakoztató konyhai, éttermi történetek |
Bíró Zsófia szóban forgó első könyve könnyed hangvételével, zsíros cupákjaival, szórakoztató konyhai, éttermi történeteivel, valamint Gilicze Gergővel mindenképpen a Cserna-féle gyomortudományokat követi. S a nagy műgonddal elkészített ételek mellett egyszerre szól a szerelemről és a családi életről, a boldog hentesről és a magányos feleségről, ahogy erre a cím remek tipográfiája is utal. Huszonegy fejezetben olvashatunk tehát arról, milyen is az élet egy gasztroőrült mesterszakács mellett, aki alvajáróként még éjjel is recepteken töri a fejét.
A mű kiadói besorolása szerint regényként van aposztrofálva, de a lazán egybefűzött rövid történetek mégsem állnak össze koherens egésszé.A könyv inkább valahol félúton van az esszé, a tárca és a blog között. Témáját tekintve pedig nemcsak az imént említett illusztris gasztronomádok műveit idézi fel az olvasóban, hanem sok tekintetben a chiklit hagyományát is, hangsúlyosan női nézőpontokat emel be az eddigi diskurzusba. A feleség elbeszélésmódja például sok tekintetben a Szex és New York Carrie Bradshawjára emlékeztet a férfiak és a párkapcsolatok világának apró, elemző és humoros megfigyeléseivel.
A feleség tehát mintegy részt vevő megfigyelője a szeretett férj és barátai gasztrorítusainak, A boldog hentes felesége pedig az ételkultusz antropológiai sűrű leírásaként is olvasható, amely nem fukarkodik a humor eszközeivel. A feleség ugyanis nemegyszer törzsként, csapatként, szövetségként beszél a férfiközösségről, amelynek törzsi szokásai a vadászattól (piaclátogatás) kezdve az áldozat rituális feláldozásán és feldolgozásán át (disznótor) egészen a rituális elfogyasztásig terjednek. Megismerhetjük a résztvevőket, az egyes szerepeket és feladatokat.
A matriarchátus következtében a (törzs)főnök nőjének is megvan a maga speciális helye, leginkább a létra tetején, vagy pedig a részeg horda szeretve tisztelt hazaszállítójaként. S miközben feltárul egy-egy étel szimbolikus funkciója vagy az étkezés szabályrendszere, a világmindenség kutatói jóslatokért néha-néha Dionüszosz „vizébe” is beletekintenek. Ez a rituális performansz az utolsó fejezetek éttermi jelenete nagy esti színházi előadásának leírásában teljesedik ki, amelyben a feleség a létra tetejéről egyszerre kívülről és felülről figyeli a tűz körül ugráló közösséget.
Mindeközben azonban érdekes rejtői mellékfigurákkal találkozhatunk: Mráz úr, a bokszolóból lett szelíd szakács, „akinek Nagy-Magyarország alakú rántott húst készültek a mellkasára tetoválni, amely mellett a környező országok lettek volna a vegyes köret”, s akit a testméretétől való félelmében mindenki kirúg, a hentest leszámítva, vagy a kiugrott pap, Horvai úr, aki verseket ír, s mindig zenével jelzi a rítus kezdetét, mind-mind kellemesen színesítik a történeteket.
Az egyik legérzékletesebb jelenet például, ahogy a férj és az angol nagykövet a gasztronómia ősi, férfias játékain keresztül győzi le a kulturális különbségeket, s mindenféle civilizációs konvenciót elengedve, a vadászat ősemberi nyelvén, melldöngetve kommunikál egymással, miközben zárásként feltárult a hoppon maradt feleségek szótlan magánya is.
Ezek a részek szerencsére feledtetik az olyan hiányosságokat, mint hogy néha igencsak közhelyes irodalmi vagy gasztrohasonlatokkal, ismerős analógiákkal dolgozik a szöveg (a szakácsok mind hívők, a rántott hús a nemzeti öntudatunk metaforája, a szakács úgy írja az étlapot, mintha vers lenne stb.), még Gordon Ramsay is megemelné némelyiktől a hangját. Valódi mélység nélkül ezek pusztán hangulati elemek maradnak. Ebben a témában sajnos nem igazán tud újat mutatni a könyv.
Bíró Zsófia egyébként első kötetesekhez képest elég gördülékenyen ír, jó olvasni a mondatait. A gondot a szakaszok bemérése jelenti. A kötetben nagyobbrészt különböző lazán kapcsolódó jeleneteket olvashatunk a férj és a feleség mindennapi életéből, az utolsó fejezetekben viszont már egy konkrét éttermi napról olvashatunk. Ez pedig feleslegesen megbillenti a szerkezetet, indokolatlanná teszi a korábbi tagolást. Legközelebb érdemes lenne erre figyelni.
