A debreceni Modem – Modern és Kortárs Művészeti Központban látható a holland Erwin Olaf fotográfus kiállítása. A XX. század második felének jelentős alkotója, művészete provokatív, tabudöntögető, meghökkentő, szürreális.
Erwin Olaf 55 éves holland fotográfus és kísérleti filmes naponta belenéz a halál szemébe. Néhány éve tüdőtágulást diagnosztizáltak nála, a levegőt egyre nehezebben veszi, gyakran zihál, fullad. Bár autodidakta fotósként számos képet készített Hollandia underground világáról, az igazi szakmai elismerést csak az 1988-as, túlvilági hangulatú, furcsa helyzetekbe rendezett, torz figurákat, „élő sakkbábukat” felvonultató Chessmen című sorozata hozta meg számára. Azóta egyre zajosabb sikereket ér el, egyre fantasztikusabb képi világot épít. Részint saját sorozataiban, részint alkalmi reklámfotósként a Heinekennek, a Louis Vuittonnak, a Nokiának, a Microsoftnak, a BMW-nek és másoknak. Kezdetben néhány sztárfotográfus, így Robert Mapplethorpe, Helmut Newton és Joel-Peter Witkin pártfogását is élvezhette, ma már a saját útját járja. Legtöbb képe hatalmas amszterdami műtermében készül díszlettervezők, sminkesek, fodrászok alkotta csapat közreműködésével. 2011-ben elnyerte Hollandia legnagyobb művészeti kitüntetését, a százezer euróval járó Johannes Vermeer Awardot. Ahogy méltatni szokás: alkotásai provokatívak, tabudöntögetők,meghökkentők, szürreálisak. Az élete is valami ilyesmi: a róla készített portréfilmben nyíltan beszél például arról, hogy egy időben kábítószert használt, és nem titkolja homoszexualitását sem.
 |
Fotó: Erwin Olaf |
Erwin Olaf 55 éves holland fotográfus és kísérleti filmes naponta belenéz a halál szemébe. Amit ott lát, olykor képein keresztül is megmutatja. Most éppen a debreceni Modemben, ahol négy nagyobb tematikai egységbe rendezett, Körhinta című kiállítása látható.
