|
Somogyi József: Kövön ülő
Teknős Miklós / Népszabadság |
A kiugró sziklacsípők aztán hamarosan funkciót kaptak. Felkarolt gyerekek alépítményei lettek anya-gyermek szobrokon, hangszereket támasztottak csellós és hárfás változatban, törzsek és végtagok váltak tartó- és összekötő elemeivé már-már lírai családkompozícióknak.
Rejtekező, de egyértelműen szilárd szerkezet meg érzékenyen kitartó expresszivitás – ez a képlet szerint egymást kizárni látszó, mester kezén azonban különleges egységre képes két faktor határozza meg a Somogyi-szobrokat. Hitelesítő ambivalencia – ez a kényes egyensúly, ha úgy tetszik állandó feszültség élteti a kisplasztikákkal és óriásfotókkal jól képviselt köztéri műveket.
Gorombán nyugtalan szoborfelületek, váratlanul felvillanó lélektani gesztusok, s ezeknek nem ellentmondó, hanem ezekkel feszültségbe lépő, monumentalitásnak, állandóságnak megfelelő építettség. Híre volt a maga idején annak, hogy Somogyi milyen goromba eszközökkel, lécekkel, szögekkel, egyéb kevéssé szobrászinak tekintendő szerszámokkal teremti meg szobrainak nyugtalan és nyugtalanító felületét.
A hetvenötös Dózsa – a sorozatnyi Dózsa-remek egyike – a kiégetett kerámia őszinteségével mutatja azt a mintázó kíméletlenséget, barbár érdességet, amely a Dózsa-történettel egyezik. És amelynek rettenetes voltát a végtelenségig fokozza az a szobrászi ötlet, hogy a háborgó és elnagyolt felület egyetlen natúrhíven megmintázott részlete a kezeket szorító bilincs.
Szántó Kovács keze kacska, és testéhez, súlyához képest vékonyak a lábai, Mednyánszky cipője bohócnagyságú és síremlékhez oly kevéssé méltó, bizonytalan, nagy golyón ül. Az előbbi emlékmű-anomália arra szolgál, hogy modulálja az egyébként izmos, erős, kemény arccal és kupolás kalappal koronázott figura teljességét, ha tetszik, az egykori agrárproletár mozgalom erejét és gyengeségét. Az utóbbi, megrendült tiszteletlenség pedig a vándorbottal, szigorú tekintettel, s megint csak kalapkupolával naggyá tett festőfigura bonyolult valóságát sűríti egybe.
|
Somogyi József: Corpus
Teknős Miklós / Népszabadság |
Somogyi így lett egyik megteremtője az új, hiteles köztéri szobrászatnak. Abban a korban, amelyben ez Magyarországon megrendelés szerinti hazug hősöket, majd oldódásképpen bamba világi madonnák tömegét állította a terekre, abban a műágban, amelynek évszázados hagyománya volt a semmitmondás.
Monumentalista szobrász volt, akinek megadatott, hogy kompozíciói monumentális léptékben elkészüljenek, megbecsült monumentalista, akinek megadatott, hogy sose éljen vissza ezzel a lehetőséggel.
Somogyi József – 100
Vigadó Galéria
Nyitva: június 26-ig
