Értették a Tréfát Moszkvában
- A bűn gyakran könnyedén esik meg, és amikor bekövetkezik, nem is tudjuk megmondani, ki a felelős. Szerintem amit Kosztolányi novellája feszeget, a mi korunknak is fontos jelensége - mondta moszkvai sajtótájékoztatóján Gárdos, aki négy évvel ezelőtt a Porcelánbaba című filmjével szerepelt a fesztiválon. Az öt oldalas novella önmagában nem lett volna elég a 93 perces filmre, amelybe a rendező és Bíró Zsuzsa forgatókönyvíró igyekezett minél több Kosztolányi-művet beemelni.
- Ezzel egyfajta emlékművet is akartunk állítani Kosztolányinak, aki ha világnyelven írta volna műveit, bizonyára sokkal ismertebb lenne - vélte Gárdos, megjegyezve, hogy éppen a magyar író-költő volt az első, aki felismerte, hogy a gyerekközösség remek terep a felnőtt társadalom problémáinak bemutatására.
- Korábban üresfejű szépfiúkat játszottam, nagy öröm volt számomra, hogy egészen más szerepben is megmutathattam magam - mondta a filmben szigorú nevelőpapot alakító Lengyel Tamás, akire a rendező választása épp azért esett, mert, mint mondta, „a gonoszságnak angyali arca van".
A nézők között akadt, akinek katonaidejéből voltak ismerősek a kegyetlenkedések és a katonák életét is megkeserítő hierarchia bemutatása. Egy magát szakmabelinek valló férfi úgy vélte, a film atmoszférája, képi világa nagyon jó, ám a cselekmény számára nem volt mindig hiteles.
- Ó, nagyon tetszett - mondta egy asszony, gyors lépésben távozva a vetítésről. - Persze, Oroszországban is ismerjük a magyar filmművészetet, ki ne hallott volna Milos Formanról?
