Pedig a sztori roppant aktuális: Mary, az amerikai milliomosnő fogadásból megveszi Sylváriát, a csőd szélén álló európai államot. Ám a trónörököstől kénytelen megtanulni: van, ami pénzért nem kapható. Lőrinczy Attila elengedhetetlennek tartotta a librettó felfrissítését: „Nagyon megszerettem az alaptörténetet, de a szövegkönyv picit elnagyolt. Próbáltuk kicsit karcosabbá, pimaszabbá tenni: azt vizsgáltuk, milyen is egy amerikai milliomosnő, aki azt hiszi, mindenkit megvehet kilóra, és miképp reagál erre egy tesztoszterontól fűtött balkáni herceg.” A történet átalakult, új szereplők születtek, s bár a dalszövegek a régiek, bekerült három Kálmán-dal a Golden Dawn című 1930-as hollywoodi filmből, Lőrinczy szövegével.
„Friss, friss, friss – folyton ez a szó jön a nyelvemre, ha a darabra gondolok – mondja Bodor Johanna koreográfus. – Boldogság volt ezzel az anyaggal dolgozni.” Az eredeti műben nem is létező Lizaveta nagyhercegnőt játszó Kalocsai Zsuzsa szerint mindannyian megküzdenek a művel, hiszen korábban ehhez hasonló, abszurd humorú, groteszkbe hajló darab nem volt látható az operettszínházban. „Keressük a kapaszkodókat – mondja, miközben a leülést gyakorolta a Velich Rita által tervezett káprázatos uralkodói szettjében. – Béres Attila az igazságát, és nem a durvaságát kutatja ennek a darabnak. A mű lírája megmaradt, az abszurd humor kedvelőinek pedig igazi csemege.”
Az átalakult szerepeken is látszik, hogy Kálmán új utakat keresett A chicagói hercegnővel: a hagyományokkal ellentétben a primadonna és a bonviván többet táncol, mint a szubrett meg a táncoskomikus. Erre kontráz rá a rendező. „Attila megkereste az archetípusok jellemkomikumát – magyarázza Kalocsai. – Ebben a műben a nagyasszony lehet abszurd, a primadonna humoros, és ettől sokkal jobban lehet szeretni a szereplőket.”
A primadonnák élete amúgy sem csak játék és mese: Fischl Mónikát például a múzsa helyett egy alacsonyan szálló Barbie baba találja homlokon, Dolhai Attila nem győz bocsánatot kérni a rossz célzásért. A színésznő vérző fejjel is végigénekli a jelenetet. Máskor egy elguruló kólásdoboz robban szét a háziszínpadon, egy dallal kapcsolatos vitának pedig az vet véget, hogy Bolba Tamás zenei rendező alatt nagy robajjal összetörik egy szék.
Zeneileg a mű a dzsessz, a cigánymuzsika és az operett szembenállásáról szól. Kálmán Imre levelezéséből kiderült: a zeneszerző álma az volt, hogy egy dzsesszzenekar és egy cigánybanda is van a színpadon. Az operettszínház valóra váltja ezt az álmot: Ökrös Tibor és zenekara, illetve Bársony Bálint és együttese is tevékeny részese a színpadi eseményeknek. Ökrös azt mondja: még az sem elképzelhetetlen, hogy a darab egy-egy melódiáját beemeli a repertoárba. Bársony szerint a dzsesszes számok között is van 2-3, amelyik a darabból kiemelve is megállná a helyét. „Hattagú zenekaromból hárman az árokban zenélnek, ketten pedig velem mozognak a színpadon, az amerikai lányok házi együtteseként – magyarázza a szaxofonos. – Kálmán Imre elképzelései alapján próbáljuk swingesen megszólaltatni a melódiákat.” Bolba és a két zenekarvezető is a pazar hangszerelést emeli ki: „filmzenehatású nagyzenekari hangzás” – mondja Bársony.
„A chicagói hercegnő sem formailag, sem zeneileg nem egy par excellence operett – magyarázza Béres Attila rendező, akinek a jelenetek összeállásával egyenes arányban csökken a hangja. – Inkább zenés játéknak mondanám. Egészen újszerű. Akárcsak a sztori: egy megszokott világba betör valami teljesen ismeretlen – és egyszer csak értelmet nyer a káosz.”
A chicagói hercegnő. Budapesti Operettszínház. Bemutató: április 22.
