- Nem, tőlem tudta meg, hogy kineveztek.
 |
Nem kurátori, hanem biennálebiztosi pozíciót vállaltam
Kurucz Árpád / Népszabadság |
Az előző biztosnak, Gulyás Gábornak miért kellett mennie?
- Engem nem avattak be a háttérbe. Gáborral kétszer beszéltem, de erről nem esett szó köztünk. Szakmailag nem lehetett kifogás ellene, hiszen a 2013-as képzőművészeti biennálén az Asztalos Zsolt-féle Kilőtték, de nem robbant fel című projektet megdicsérték, az idén az építészeti biennálén is komoly szakmai sikerünk volt. Az ön logikája szerint egyébként ő is politikai kinevezettként kapta ezt a posztot, hiszen ő sem képzőművész, sem építész, és ez a kormány nevezte ki anno a Műcsarnok élére.
Én ezt éppen önnel kapcsolatban akartam megkérdezni.
- Nem vagyok sem képzőművész, sem építész, noha a művészeti élet tagja voltam magam is. De miért gondolják azt, hogy csak a kortárs képzőművészetben bennfentes ember lehet a biennále biztosa, ha a fenntartónak az a célja, hogy más területeken is erősítsük a velencei jelenlétet?!
Talán, mert ez a poszt eddig a képzőművészeti szakmáé volt.
- Eddig ez a pozíció valóban a képzőművészeké volt. De hangsúlyozom, biztosi pozíciót vállaltam, nem kurátorit. Nem én fogom eldönteni, ki képviselje Magyarországot 2015-ben a képzőművészeti biennálén. Sem az Emmi, sem én nem gondoltuk azt, hogy a politikának tartalmilag be kell avatkoznia ezen a területen. Viszont a nemzeti biztos a menedzsmentjével erős hátteret adhat a megjelenéshez. Ha teljesen hiteltelen lennék, mint a petícióírók gondolják, valószínűleg sem Keserü Katalin, sem Bukta Imre, sem Kopek Gábor vagy Uhl Gabriella nem fogadja el a zsűritagságot. A pályázatok elbírálása egyébként ennek a zsűrinek lesz a feladata, amelynek további tagjai: Sturcz János, Lovas Ilona, Gerber Pál és a minisztérium részéről Boros Géza. A nemzeti biztos még csak nem is szavaz.
A petícióírók félelmének alapja talán az a politikavezérelt térfoglalás, ami az utóbbi időben a kultúrában lezajlott, például a Magyar Művészeti Akadémia térnyerésével, amely okkupálta a Műcsarnokot is.
- Igen, és tudjuk azt is, hogy a nemzeti biztos gyakran a Műcsarnok igazgatója volt. De nem most vált el egymástól a két státusz, hanem már Gulyás Gábor Műcsarnok-igazgatói lemondásakor, amikor is magával vitte a biennálebiztosi posztot. És úgy tudom, a miniszternek nincs is szándékában visszahelyezni a biztosi pozíciót a Műcsarnokba.
Ezt értelmezhetjük úgy, hogy távol tartja az MMA karmaitól...?
- Ez kicsit erős. Inkább úgy mondanám, vannak olyan kompetenciák és feladatok, amelyeket a minisztérium belső berkeiben kell tartani.
Úgy nyilatkozott, nyitni akar a biennálén más művészeti területek felé. De minek a rovására? A képzőművészetnek a biennálén való megjelenésére jut-e, marad-e annyi legalább, mint korábban?
- Fillérre ugyanannyi jut, mint két éve vagy az idén: húszmillió forint. Magyarország nemzeti pavilonjába a képzőművészeti és az építőművészeti biennáléra maga jelölhet résztvevőket. Csakhogy a biennále alapítvány már a harmincas évektől zene-, tánc-, színház-, film-, sőt, mostanában gyerekbiennálét is rendez. Ezekre nem az ország delegál, meghívják a produkciókat. Hazánk a film kivételével, nincs jelen, tőlünk a meghívást eddig nem is szorgalmazta senki. Én pedig szeretném. Mert például két éve a zenei biennálén Eötvös Péter megkapta az Arany Oroszlán-díjat, de nem minket, hanem Franciaországot képviselte.
A meghívás a diplomácián múlik, nem a teljesítményen?
- Ön szerint, ha egy ország soha el sem hívja egy hazai fesztiváljára sem a biennále vezetését, akkor honnan fognak rólunk tudni? Mert az ország egyébként nem költ túl sokat kulturális marketingre. Ha ezt nem kezdjük el, akkor nem úgy kerülünk fel a világ kulturális térképére, ahogyan az adottságaink engednék.
És ön most elkezdte? Jövőre kint leszünk a színházi biennálén is?
- A színházin sajnos még nem, ahhoz túl rövid volt az idő. De tárgyaltam a fesztivál vezetőivel. Baratta urat, az alapítvány elnökét, aki mellesleg közgazdász,meghívom a tavaszi fesztiválra Enwezor úrral az idei képzőművészeti biennále kurátorával. Mi egyelőre a február 7–17. közötti gyerekbiennáléra kaptunk felkérést, hogy adjuk le a tematikát.
Mit viszünk?
- A zene áll a középpontban, tehát népzenét viszünk, Kodály-módszert, népi hangszereket és olyan alapokat, amelyeket a kecskeméti Kodály Intézet meg tud mutatni.
És ezután?
- Szeretnénk a filmes szakmát jobban pozicionálni, hiszen ott már van mire alapozni. A következő lépés pedig a kortárs zene lenne. Ehhez jó ajánlólevél lehet a Womex világzenei fesztivál és vásár, amely jövőre Magyarországon lesz.
Tehát akkor a tiltakozók ne reménykedjenek, marad a székében.
- Maradok. Hiszek abban, hogy a munkám legalizálja a posztomat.
