– Min fog meglepődni leginkább az a néző, aki még élénken emlékszik az 1977-es musicalre?
– Azt nem tudom, de az biztos, hogy nagyon érdekes, ahogy Szász János a színpaddal bánik. Ő filmrendezőként is meglehetősen nagy ívű pályát fut be, ebből adódóan hozza a maga filmes nyelvét. Nagyon sok filmes effektet használ, amelyek engem is megleptek, így néha egy-két jelenet párhuzamosan fut. Ez egy nagyon más stílusú előadás, mint a ’77-es volt.
|
„Nem tudok a színháztól szabadulni”
Szabó Miklós |
– Stohl András még a próbák kezdetén kiugrott a darabból, a Sötét ruhás fiú szerepét Wunderlich József kapta. Miért éppen ő?
– Wunderlich József berobbant a Vígszínházba, május 3-án debütált A Padlásban, és óriási hatással volt mindenkire. Úgy találtuk, hogy alkata, életkora, énektudása alapján tökéletesen megfelel a szerepre. Mintha rászabták volna.
– Voltak viták a szereplőgárda összeállításakor?
– Nem. Sőt.
– Egy egész kicsit visszaugranék az időben. Emlékszik még arra, hogy milyen hatással volt önre annak idején a Fejes-könyv és a ’72-es tévéfilm?
– Nagyszerű volt a könyv is, a film is. Most, hogy elolvashattam az azóta hozzáférhetővé vált rendőrségi dokumentumokat, még csodálatosabbnak találom Fejes Endre munkáját.
– Fel sem vetődött, hogy a tévéfilmmel rendkívül népszerűvé vált Harsányi Gáborra osszák a főszerepet?
– Mi a kezdetektől Hegedűs D. Gézára gondoltunk. Ez volt az első, amiben a darab rendezőjével, Marton Lászlóval megállapodtunk, hogy csakis Hegedűs D. lehet a Sötét ruhás fiú.
– Milyen élmény volt megénekeltetni egy kortárs gyilkost?
– Izgalmas. Nehéz volt, nehezebb, mint egy kellemes vígjátékhoz betétdalokat írni.
– És milyen élmény volt Fejes Endrével dolgozni?
– Hamar elfogadott. Nagyon közel kerültünk egymáshoz, de ami azt illeti, nem könnyítette meg az életemet. A legszigorúbban ragaszkodott a dalszövegeihez, annak dacára, hogy semmiféle – idézőjelben – költői, dalszövegírói múltja nem volt. Különös szövegek ezek, erősek és furcsák is, néhány fordulaton a mai napig meglepődöm.
– De hát volt segítsége: Sztevanovity Dusán mint „dalszövegkonzultáns”...
– Fejes nagyon megkedvelte Dusánt is, de azért neki se könnyen engedett.
– Az eredeti Jó estét nyár-musicalt még mindig elég gyakran játsszák az ország legkülönbözőbb pontjain. Ön szerint mi a népszerűsége titka?
– Ez egy furcsa, varázsos, ráadásul igaz történet, súlyos korlenyomat azokból az időkből.
– Ifjú zenészként mit válaszolt volna annak, aki azt mondja: ön lesz az ország vezető színházi zeneszerzője?
– Nem gondolom, hogy az volnék, sose jutna eszembe ilyesmi, és nem is vágyom efféle rangsorban ott lenni. Én már tizenéves koromban diákszínházas zenész voltam, és nem tudok a színháztól szabadulni.
Zenei ünnep – megvalósult álom
Az idén szeptemberben lesz utoljára Magyar Dal Napja – kürtölte világgá a hamis hírt több orgánum a nyár elején. Ami igaz: a „központi” irányításra már nincs szükség, az eseményeket koordináló nonprofit kft. lassacskán megszűnik, a 2008 óta minden évben megrendezett attrakció felnőtté vált, önjáró lett, mindenki, aki részt vesz a szervezésben, tudja, mi a dolga. Nem történik más, mint hogy már kezd működni az eredetileg megálmodott állapot: a Magyar Dal Napja egy alulról szerveződő, önkéntes alapon működő zenei ünneppé válik – közölte érdeklődésünkre Presser Gábor, a rendezvény kiötlője és motorja a szeptember 13-i eseményről.
