– Nem hiányzik a Krétakör-féle művészszínház, ahol kezdte a pályát? A Thália, ahol most művészeti vezető, nagyon más.
– A Krétakörrel pont a Thália Stúdiójában kezdtünk a Liliommal és a Woyzekkel. Tény, hogy most más rétegnek máshogy szólnak az előadásaink, de annyira sikeres a Thália, hogy az előadások 98 százalékára két hónappal korábban elkelnek a jegyek. Azért jöttem el a Krétakörből, mert rájöttem, nem oda tartozom.
Hiába szeretnék lázadó lenni, lelkem mélyén megalkuvóbb, populárisabb vagyok. Semmi értelme, hogy egy operaénekes punkzenekarban lépjen fel.
Mindenki csinálja a saját egyéniségének megfelelő műfajt. Nem tudom, miért kéne rosszul éreznem magam azért, mert népszerűek azok a filmek, amelyekben játszom.
– Ez másfajta népszerűség, mint a Krétakörben vagy a Radnóti Színházban.
– A Radnóti Színházban már megvolt az a népszerűség – a Kontroll miatt. A felnőtté válás fontos pontja a Krétakör és a Radnóti között volt. Amikor azt mertem mondani Schilling Árpádnak, utálni fogsz, de el akarok menni ebből a színházból. Elkezdtem ugyanis élvezni a vasárnapi ebédet, a kocsimosást, a kutyasétáltatást. Tudom, ez bűn egy művésznél.
|
| Fotó: Földi D. Attila / Népszabadság |
– Árulónak tartotta ezért Schilling Árpád?
– Egyértelműen, és én is azt éreztem, elárulom a csapatot. Ha ezt mégsem lépem meg, magamat árulom el.
Nagy áldás, ha az ember tisztában van a saját képességeivel és korlátaival.
Ha Kabos Gyula örült volna annak, hogy ő egy fantasztikus humorú ember, aki szívszorítóan nevettet, és nem foglalkozott volna azzal, hogy a szakma egy része nem ismeri el, biztosan nem megy el ilyen hamar. Én meg vagyok áldva ezekkel a romantikus filmekkel... valószínűleg azért, mert lelkem mélyén ezt szeretem a legjobban csinálni.
– Nem unja?
– Magamat unom, mégis ez megy nekem a jobban.
Azért közben játszom Zsótérnál a Vágyvillamost, most csináljuk David Mamet darabját, az Amerikai bölényt a Tháliában. A közönség- és a művészfilm között mozgott a Kontroll. Mostanában viszont nem nagyon vannak ilyenek. Talán a Liza, a rókatündér, azt nagyon szerettem, lett is volna benne szerepem. De egyeztetési problémák miatt kellett nemet mondanom.
– Azt még nem mondta, mit rendezne és mikor.
– Három éve vagyok csak művészeti vezető,
úgy gondoltam, várnék még kicsit.
Úgy szeretnék dolgozni, mint annak idején a színművészetin. A főiskoláról az egyik legjobb élményen, amikor jeleneteket csináltunk Szamosi Zsófival és Bodó Viktorral. Zsófi volt a kontroll. Viktorral hoztuk a jobbnál jobb ötleteket, őrült jókat nevettünk egymás viccein, aztán Zsófi normál középhangon mondta az általunk baromi jónak gondolt jelenetre, hogy közepes, rossz ízlésű, vacak. Egyikünknek sem jutott eszébe megsértődni ezen. Elkezdtünk gondolkodni, hogy mit kellene másképp tenni. Nem lehet őszinteség nélkül vagy öntelten dolgozni.
– Nincs színésznő, akivel annyit játszott, mint Schell Judittal. Tudnak újat mutatni még egymásnak?
– Éppen rakjuk össze a következő évadot, és egyet tudok biztosan: nem játszunk Jucival többet szerelmespárt. Ez a vonal már kifújt, a nézők is unhatják, hiába Juci a korosztálya legjobbja. Talán
egy jó intenzív gyilkolászós darab
jöhetne nekünk.
