Ennyi év múltán talán már nem annyira ciki, úgyhogy elárulom, egészen kellemes emlékeket őrzök a szóbeli érettségiről. Akkor persze még nem tudtam, hogy a záróvizsga elsősorban az iskola és a tanárok számára megméretés, de éreztem abban valami tendenciát, ahogy a pedagógusok mindvégig pátyolgattak minket az egész folyamat alatt. Igaz, volt is egy pillanat, amikor erre rászorultunk: jelesül az orosz írásbeli idején.
Pedig valójában semmiből sem voltunk olyan pompásan felkészítve, mint oroszból.
A tanárunk, Kati néni oda-vissza megoldatta velünk az utolsó tíz év érettségi, felvételi és versenyfeladatait, álmunkból felébresztve is tudtunk számnevet ragozni és csak kacagtunk a mozgást jelentő igéken. Igazán nem ő tehetett arról, hogy éppen abban az évben gondolt egyet valaki a magasságos minisztériumban, és úgy döntött, inkább arra kíváncsi, mennyire élő, mennyire használható a nyelvtudástunk. A várt ravasz ragozási feladatok helyett ezért ilyen kérdések virítottak a feladatlapon: „Ön Moszkva utcáin sétál és megszomjazik. Hogyan kér a kiszolgálótól egy pohár szörpöt?"
Én mondjuk sehogy, mert nem ezért jöttem ide, zúgolódtam magamban, de meglepetésem semmi nem volt Kati néniéhez képest, aki az írásbeli után sápadtan jelezte: a lényeg, hogy a szóbelin meggyőzően teljesítsünk, például ne csak szavaljuk a betanult szövegeket, hanem beszélgessünk, tehát kérdezzünk is majd ezt-azt tőle. Aztán edzések következtek, aminek hála hosszú percekig tudtunk beszélni a sosem látott Moszkva és a még kevésbé elérhető Leningrád nevezetességeiről, a GUM áruházban eszközölt képzeletbeli bevásárlásról, a kolhozok átlagos hétköznapjairól, és persze Lenin életéről. Kati néni azonban kegyes volt, ezért minden társalgást a legvágyottabb tétel, a „Maja szimjá i a szibjé" felé kanyarított. Így aztán Lenin gyermekkora után máris átevezhettünk a saját családunk biztonságos vizeire, apuka foglalkozása, testvérek száma, hol lakunk és mik leszünk, ha nagyok leszünk. Majd refrénszerűen jött a tanári kérdéssor: Tervezel családot? Hány gyereket szeretnél? Kakoj igyeálnij muzs? Szerinted milyen az ideális férj?
Hogy milyen nagy hasznát vehetem a „megértő", „tanult", „szellemes" és „megbízható" jelzők orosz megfelelője alapos elsajátításának, azt abban a pillanatban megtudtam, amikor eljutottam a sorban utolsó oroszvizsgáig, és kihúztam a tételt: maja szimjá.
Először az elnök settenkedett ki a folyosóra, aztán a gyorsabb pedagógusok, végül a felkészülők mellett csak Kati néni és egy szomorú fizikatanár maradt a teremben. Ő pedig talán sosem fogja megtudni, miért nyelte félre a kávét Kati néni, és miért tört ki éktelen röhögés a hátam mögött ebben a mégiscsak ünnepi helyzetben, amikor a feleletem végén elérkezettnek láttam az időt, hogy végre én is kérdezzek valamit.
Megelőztem a megjósolhatót, és ártatlan arccal firtattam: Nu, kakoj igyeálnij muzs?
