galéria megtekintése

„Döbbenetes”, hogyan fogadják itthon a Saul fiát

Az írás a Népszabadság
2015. 06. 13. számában
jelent meg.


Csákvári Géza
Népszabadság

Legalább annyira fontos, hogy a Saul fia 35 milliméteres filmre forgott, mint az, hogy teljesen megújította a holokausztfilm fogalmát. Erdély Mátyás operatőr képei mindenkit lenyűgöztek Cannes-ban, a világ legfontosabb mozgóképes eseményén, őt viszont a hazai vetítéseken tapasztalt reakciók döbbentik meg.

– Mikor találtak egymásra Nemes Jeles László rendezővel?

– Amikor Kenyeres Bálinttal, 2004 nyarán forgattuk a Before Dawn-t, ő volt az első asszisztens. Elkezdtünk beszélgetni, aztán az első közös munkánk a Türelem volt, ami a Saul fia előtanulmánya. Nagyon érdekes volt köztünk a kommunikáció: nehezen értettük egymást eleinte, különösen, hogy Nemes Jeles a forgatókönyveit úgy próbálja megírni, mintha már a filmet néznéd. A forgatókönyv nehezen definiálható műfaj: nem film, de nem is irodalom, és a filmet – képet, hangot, mozgást – nem tudja visszaadni, tehát sohasem elég pontos. Nemes Jeles forgatókönyveit alig lehet verbalizálni, mert eltérnek a szokásos formától. Megpróbálja úgy adagolni az információkat, ahogy azt majd a film az életlenségekkel, alig hallható, értelmezhető hangokkal teszi. De persze megtanultam őt olvasni és értelmezni. Elvégre a Saul fia előtt három kisjátékfilmet forgattunk közösen.

– Innovatív formája miatt nehéz volt finanszírozni a Saul fiát, de Cannes-ban kiderült: nem volt miért aggódni. Az első vetítés után „robbant”.

– Amíg nem látod az első vágott verziót, nem gondolsz bele abba, hogyan fogják fogadni. Csak az első vetítés után kezd el motoszkálni benned, hogy vajon hogy reagálnak majd a nézők és a szakma, de ami Cannes-ban történt, arra tényleg senki sem számított. A leggyönyörűbb azonban, ami most a hazai közönségvetítéseken történik. A vetítés után ott marad a közönség minimum nyolcvan százaléka, kérdeznek. Majd, amikor kimegyünk a teremből, még akkor is. Életemben először érzem azt, hogy olyan filmet készítettünk, melynek kézzelfogható társadalmi hatása van. Ez maga a megvalósult idealizált művészet. Egészen döbbenetes.

 

– Az Arany Pálmát elnyerő Dheepan című filmet senki sem várta befutónak Cannes-ban. Sőt, a kritikusok szerint ez Jacques Audiard rendező életművének eddigi leggyengébb darabja. Azért ez bosszantó érzés, nem?

– A Dheepant nem láttam, ugyanakkor kifejezetten örülök, hogy László a Grand Prix-t nyerte. Egy Arany Pálma után nincs följebb, nem lehet tovább fejlődni. Rengeteg olyan történetet ismerünk, hogy egy korai, nagyon rangos díj súlya agyonnyomja a fiatal alkotót. A zsűri azzal tette a legjobbat, hogy most csak ezüstérmet adott – ez a tökéletes díj.

– Az sem frusztrálja, hogy Cannes-ban nincs operatőri elismerés?

„Már a forgatás során lehetett érezni, hogy iszonyatosan bátor mű készül. Százszázalékosan támogattam Nemes Jeles Lászlót és a koncepcióját: nagyon vékony ösvény volt, melyet közösen megtettünk”
„Már a forgatás során lehetett érezni, hogy iszonyatosan bátor mű készül. Százszázalékosan támogattam Nemes Jeles Lászlót és a koncepcióját: nagyon vékony ösvény volt, melyet közösen megtettünk”
Veres Viktor

– Egyáltalán nem. Cannes a rendezőkről és a filmekről szól. Az Oscar-díj esetében minden darabokra van szedve, mindent külön díjaznak. Az most magában nagy öröm – és elismerés is –, hogy egy jó film megalkotásában részt tudtam venni. A Grand Prix ugyanúgy szól nekem, mint a színészeknek, a vágónak vagy a rendezőnek. Nincs arra igényem, hogy külön kiemeljenek. Mindazonáltal Nemes Jeles megosztotta velünk az élményt, mindenkit felhívott maga mellé a bemutatón, illetve a sajtótájékoztatón – ez megható volt.

– A sajtótájékoztatón sokat beszélt a 35 mm-es film nyújtotta élményről a digitálissal szemben – a Saul is az előbbire forgott. Ehhez képes, a tizenkétszeres Oscar-jelölt operatőr, Roger Deakins, aki életműdíjat kapott a fesztiválon, éppen erre kontrázott rá: véleménye szerint a digitális technika több mindenre képes, mint a film.

– Akkor én visszakérdeznék, miért fogja éppen ő 35 mm-re forgatni az új Coen-filmet? Ugyanakkor azt is mondta 2011-ben, hogy soha többet nem fog filmre dolgozni, ezt annak idején elolvasták világszerte a fiatal operatőrök, ezzel elképesztő nagy kárt okozott. Miközben a legjobb filmjei 35 mm-es filmre forogtak. A mozikban mostanában alkalmazott DCP-kópia egy tömörített videó, szinte reprodukálható otthoni környezetben. Ez a mozi halála. A vita már rég nem arról szól, hogy melyik képrögzítési eljárás a jobb, hanem inkább arról, hogy lehessen választani. Ha filmre akarok forgatni, akkor azt is megtehessem. A helyzet mára úgy alakult, hogy nagyon nehéz már celluloidra dolgozni, ugyanakkor néhány nagy rendező mégis kiáll a formátum mellett.

– A Miss Bala című filmmel szintén szerepelt Cannes-ban. Ez egy mexikói mű. Ez azt jelenti, hogy kinyíltak a lehetőségek a külföldi munkák iránt? Vagy marad magyar operatőr?

– Lett egy ügynököm Los Angelesben és Londonban is, pont a Miss Bala hatására, de be kell, hogy valljam: elképesztő mennyiségű rossz forgatókönyvet olvasok, sosem szerettem bármit elvállalni. Ugyanakkor, az igazán fontos filmjeimet eddig mind otthon forgattam, és egyelőre úgy néz ki, hogy ez így is marad. Már elkezdtük előkészíteni László következő filmjét.

Névjegy

Erdély Mátyás operatőr 1976. szeptember 17-én született. Hat olyan film szerepelt már a cannes-i filmfesztivál hivatalos programjában, melyet ő fényképezett: Johanna, Before Dawn, Delta, Szelíd teremtés, a mexikói Miss Bala, és idén a Saul fia. 2010-ben Az úr elköszön című etűdért elnyertre a legjobb operatőr díját a Magyar Filmszemlén.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.