– Nem állt volna közelebb önhöz a tizedes figurája?
– Öreg vagyok már ahhoz. Húsz évvel ezelőtt játszhattam volna el. Sinkovits Imre harmincöt múlt, amikor kiválasztották.
– Ami Majort illeti, neki a politika, a hatalom és a színház viszonyában vállalt szerepének megítélése ellentmondásos. Mindig aktuális probléma ez. Mit gondol erről?
– Annak idején, amikor ide, a régi Nemzeti Színházba kerültem, sok mindenfélét hallottam a tanár úrról. Ha voltak is restanciái, mi nem éreztük. Mindent át akart adni a tanítványainak, és ezt rettenetesen szerettük benne. Rajongtunk az óráiért és a vele való munkáért.
|
| Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság |
– Mi a véleménye arról, ha egy politikai erő a hatalom birtokában különböző eszközökkel, de befolyásolja a művészi szabadságot?
– Játszottam olyan produkcióban, amely erről a problémáról szól. Ilyen Bulgakov Molière-je, más néven Álszentek összeesküvése című darabja. A műben szerintem a Napkirály, XIV. Lajos helyesen támogatja mecénásként Molière-t, ugyanis felhívja a figyelmét, hogy a társadalmi visszásságokat ábrázolni jó, de ő mecénásként elvárja, hogy a végén katarzist nyújtson. Tudjuk, hogy voltak Molière-művek, amelyeket a Napkirály hatására átírt a szerző, és ezek így tökéletesek. Úgy tudnám összefoglalni, hogy ha a regnáló hatalom a művészetet jól megtermékenyítve nyúl valamilyen művészeti intézmény alá vagy mögé, az helyes. Ha nem így, akkor az helytelen.
– Ki ítéli meg, hogy a hatalom helyesen vagy helytelenül tette?
– Az utókornak van rálátása, a jelenkor pedig örömmel konstatálja vagy fájdalommal elszenvedi.
– Mit szól ahhoz, hogy a Fővárosi Közgyűlés meghosszabbította Dörner György mandátumát az Újszínház élén?
– Hála istennek nem vagyok olyan helyzetben, hogy nekem kellett volna döntenem, ez mások felelőssége. De gratulálok Dörner Gyurinak ahhoz, hogy tovább dolgozhat.
– Miért hagyta ott 2012-ben az Új Színházat Dörner György kinevezése után?
– Rettenetesen rossz állapotban voltam, akkor haldoklott és halt meg édesanyám. A színház körül kialakult paláver és a veszprémi életem azt sugallta, hogy el ebből a drága Ninivéből.
|
| Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság |
– Miért jött el a Nemzeti Színházból 2014-ben?
– Erről már nagyon sokszor beszéltem, az eddig elmondottakhoz nincs mit hozzátennem.
– Színházi elválásuk után hogyan tud együtt dolgozni Vidnyánszky Attilával, a Nemzeti Színház igazgatójával a Kaposvári Egyetemen?
– Intézményi szinten találkozunk, nem tudok semmi olyan negatívumot említeni, amit meg kellene osztanom a nyilvánossággal.
– Említette egy interjúban, hogy most a legfőbb hivatásának a tanítást tekinti. Miért?
– Major, Taub, Vasziljev a Művész Színházban, említhetem Simon Zsuzsa tanárnőt, Gáti József tanár urat, de a Zsámbéki–Ascher–Babarczy–Székely-csapatot is, elég példát adtak a pályámon. Tőlük és pedagógus szüleim hozzáállásából sok mindent elleshettem, amit továbbadhatok. Élvezem, ahogy a diákjaim tanulnak, óriási öröm, ahogy egyről kettőre jutnak és látom a fejlődésüket. Szoktam is mondani nekik, hogy nem vagyok biztos benne, hogy voltam olyan szinten ennyi idős koromban, mint ők. Fantasztikus érzékelni, ahogy beérik bennük valami a próbák során.
– Rátóti Zoltán nemrég lemondott a kaposvári Csiky Gergely Színház vezetéséről. Felmerült önben, hogy pályázik a direktori székre?
– Annyira korai ez még. Kaposváron az önkormányzat és a társulat is várakozó állásponton van. Az évadjuk kész, a gazdasági menedzsment megkapta a feladatát: levezényelni a szezont. Zolival terveztünk két-három produkciót a jövő évadra az egyetemi osztályom részvételével. Hogy ez hogyan valósul meg, hogyan nem, az most függő állapotban van.
|
| Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság |
– Mint ahogy az is, hogy pályázik-e vagy sem?
– Erről egyelőre nem lehet beszélni. Úgy tudom, hogy a kétéves átépítés idején a színház nem állandó épületben működik majd. Még nem tudom, hogy ezt a fenntartó milyen módon óhajtja megvalósítani. Van most a Pesti Magyar Színházban feladatom. Főiskolásként itt kezdtem a pályámat, és boldogan mondtam igent Zalán János igazgató úr felkérésére, hogy legyek társa a színház szellemi, fizikai újraélesztésében. Nem szeretnék erről lemondani. Hogy e mellett és a tanítás mellett mi fér bele az életembe most már túl a hatvanon, jelen pillanatban nem tudom.
