galéria megtekintése

Energiamegmaradás

5 komment


Csepelyi Adrienn

Nem vész el, csak átalakul – ez lehetne a mottója az Amen zenekar lemezbemutató koncertjének, amelyen kiderült: Pajor Tamás egykori Neurotic-frontemben éppoly karizmatikus előadó, mint a nyolcvanas években, csak épp másra használja energiáit, mint akkoriban.

A Hit Park előtt hosszú sorok kígyóznak. A felfokozott érdeklődés érthető: az Amen zenekar tizenhét esztendeje nem adott ki új lemezt. Ehhez képest a nézőtér telis-tele olyan fiatalokkal, akik meg sem születtek még, amikor az legutóbbi album megjelent. Pajor nem csak a rendszerváltás előtti underground ikonja volt, a Hit Gyülekezete tagjai számára ma is az: a körülöttem ülő nyolc-tízéves gyerekek kívülről fújják az összes régi dal szövegét.

A frontember olyan öltözékben robban be a színpadra, mintha egy nizzai jachtkirándulásról érkezett volna: hófehér nadrág és ing, világoskék zakó, elegáns frizura – Kis Grófóval szólva felöltözött rajosan, de rajosan. A nyolcvanas évek/kilencvenes évek eleje-revival nyilvánvalóan jól fekszik az Amennek, s ne gondolják, hogy penészszagú múltba révedésről van szó: ha kicsit távolabb lennék a színpadtól és nem látnám, kik vannak rajta, simán hihetném, hogy Wellhello-koncerten vagyok.

 

A négy, egymást kiegészítve működő kivetítőn futó vizuál gyakran egy az egyben idézi Fluor Tomiék világát, az Apuveddmeg cinizmusa pedig nagyon is rokon a Pajor-féle kifinomult, elegáns gúnyrajzokkal. Ez különösen azoknak lehetne furcsa felismerés – de hát ők nyilván nincsenek itt –, akik Pajort úgy tekintik, mint aki megtérése után elvesztette a kapcsolatot a külvilággal. Keserű konzekvencia: Pajor Tamás 2016-ban még mindig sokkal jobba tudja és érti, mi zajlik a nemzetközi popzenében, mint a hazai mainstream dalszerzők 98 százaléka. Mondhatjuk úgy is: a honi popzenének jó huszonöt évre és több generációváltásra volt szüksége ahhoz, hogy tudjon bármit kezdeni Pajor örökségével. Az este két csúcspontja a Te mesterséges ember és a Szeretem Pestet – ragozni felesleges:világszínvonalú.

A frontember vitathatatlanul szereti hallani a saját hangját: a dalok közti szünetek hol a L'art Pour L'art társulatot idéző stand up comedybe, hol pedig slam poetrybe torkollnak. Érthetetlen módon a közönség hangosan röhög a meglehetősen hullámzó színvonalú (szó)vicceken, a friss, technikai bravúrokkal teli és izgalmas slamszövegek közben viszont gyakran hallani dalokat követelő bekiabálásokat.

Az első meglepetésvendég egy barát az underground korszakból: a Saul fiával nemzetközi sztárstátuszba lépett Röhrig Géza. Próféta című új dalán vélhetően alig száradhatott meg a tinta, mert Röhrig el is rontja egyszer, kétszer – harmadik nekifutásra az elképesztően lelkes közönség már vele zúgja a szöveget. A másik sztárvendég a szintén gyülekezeti tag Takáts Tamás, akinek átütő erejű előadása közben megáll a levegő. A háromórás koncert végén kapunk egy miniprédikációt és közös imádság is van. Ki ezt ízlelgeti hazafelé menet, ki pedig a memóriájában ragadt, imponálóan okos dalszövegfoszlányokat.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.